mindhalálig

Elkezdtem végre írni az új regényemet, amibe a hospice-os tapasztalataimat fogom beleszőni. Szó lesz benne a z életvégi kérdésekről, arról, hogy milyen értékes idő lehet az utolsó időszak, nem csak a halál várásának fájdalmas időszaka, hanem érés, fejlődés lehetősége, kapcsolatok rendeződése, sőt, felfénylése, szeretet, meghittség, a transzcendenshez való viszonyulás, és így tovább. Meg persze a nehézségek, a küzdelmek, az elszakadás …

Tovább

söpörjek csak a magam portáján

Hetek óta rágom át magam egy olyan vaskos könyvön, ami az emberi öldöklések hosszú sorát mutatja be a zsidóság sorsán keresztül. Az Exodus-t olvasom, ami történelmi tárgyú könyv, és évezredekre visszamenően feltárja a világban szétszóródott zsidók életét, majd próbálkozásukat, hogy megteremtsenek maguknak egy egységes nemzetet Palesztina földjén. Elég nehéz megőriznem az emberiség humánusabb jövőjébe vetett hitemet. Mert jól tudom, a …

Tovább

hangtalanul iszogatom a hagymateát

Az úgy kezdődött, hogy pénteken író-olvasó találkozón voltam egy olyan könyvtárban, ahol nem volt fűtés, és a bennem már feltehetően sunyin ott dekkoló vírus lehetőséget kapott, hogy akcióba lépjen, így aztán éjjelre már lázas voltam. (A könyvtár amúgy mindent megtett a fűtéshiány ellensúlyozására, olajradiátorok, takarók voltak, stb., de hát persze én nem akartam takaróba bugyoláltan beszélni, úgyhogy úgy kell nekem, …

Tovább

ti gondoltatok a gyilkossá vált nő ártatlan gyerekeire?

Napok óta olvasom a  facebookon ennek a rettenetes gyermekgyilkosságnak a részleteit. Sokan adnak hangot fájdalmuknak, értetlenségüknek, és kifejezik részvétüket és együttérzésüket a család felé. Végül rengeteg ember vad gyűlölködéssel és bosszúállással fordul a gyilkos nő felé, követelve nem csupán a  halálát, de hosszú kínszenvedését. Bennem is dúlnak az érzelmek, és a kisfiú halálának körülményeit elviselhetőbbé alakítom. Hátulról leütötte egyik férfi, …

Tovább

vasárnapi gyerekek

Kaptam egy könyvet születésnapomra egy kedves barátnőmtől: Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek. Nem egy vaskos könyv, úgyhogy iziben elolvastam. Bergman úgy ír, mintha filmet rendezne. Először nem jött ez a hasonlat, csak felfigyeltem, milyen különös stílusban vázolja a környezetet, benne az embert és a tárgyi kellékeket. És egyszer csak leesett: Ő úgy lát, ahogyan egy filmes. “Ebben a pillanatban kétszer röviden …

Tovább

beleléptem a hetedik x-be!

Gyerekeimmel 1

Vidáman ünnepeltük a 60. születésnapomat, és kedves barátunk, Hajdrák Tímea fotós profi képeket készített. Egyet idebűvöltem, ahol csak a gyerekeimmel vagyok, de majd mindjárt a következőt is felteszem, ahol többen vagyunk, és jobban látszik a jókedv.           A legelső szépséges leányzó a fiam felesége, és a domborodó pocakjában az első kisunokám készülődik a saját születésére. Bizony! …

Tovább