kalandjaim

Kaland

avagy elidegenít-e a net bennünket? Tegnap egy lelendő együttműködést megbeszélő találkozóm volt a Corvin sétány egyik kávézójának teraszán. (könyvbemutatósönismeretiműhelyesszakértősakármis) Praktikusan szervezve az életemet, gondoltam, akkor itt az alkalom, ha a városban járok, hogy benézzek az Ernst Múzeumba, és meglessem a teremőrt, aki író, és aki megnyerte az Aegon Művészeti Díjat.  Írtam róla pár bejegyzéssel korábban, hogy elmegyek és meglesem. Vittem …

Tovább

remek könyv a hajléktalanokról

Hajléktalanság

Megrendeltem Pőcze Flóra könyvét – A Moszkva tér gyermekei -, és amint kézhez kaptam, iziben el is olvastam. Fiatal lányként, aki nem mellesleg társadalomkutató, egy nyarat az akkor még Moszkva térnek nevezett helyen töltötte a hajléktalanokhoz csatlakozva, belülről átélve mindennapi életüket. Ezt örökíti meg ez a nagyszerű írás, amely nem csak előítélettől mentes, de egyenesen mély szeretettel, humánummal átitatott, ugyanakkor …

Tovább

terepszemlén

Gerendaház

Nagy meló ez a regényírás. Hiába jelent meg 14 könyvem, ez a regényírás még nagyon újszerű tapasztalás számomra (regényből amúgy is csak ez a harmadik, amit most írok). Csak ámulok, hogyan áll össze. Azt már írtam, hogy mozaikokból állítom össze, rakosgatom, teszem-veszem, zsonglőrködöm össze-vissza, több a szerkesztés, mint az írás. Mert a gondolataim nem követik szépen illedelmesen azt a végső …

Tovább

az utóbbi napok legfontosabbjai

Theoval és Toyával

Egy kis beszámoló a sorsom iránt érdeklődők számára. Ja, mert hogy nekem nincs kedvem, erőm közérdekű témákhoz, elég nekem az íráshoz az aktuális regény is, itt csak locsi-fecsizni szeretek. Szóval, ennek a képnek a főszereplői a kisunokám, Theo, és a kismenyem, Toya, két szépségesség. Nagyon mellesleg meg én is ott vigyorgok nagy boldogan, hogy ölemben lehet az unokácska. De nem …

Tovább