a jó film és a gagyi, no meg a vadhattyúk

a jó film és a gagyi, no meg a vadhattyúk

45

Most megkönnyebbültnek kellene éreznem magam, kényelmesen hátradőlni a fotelomban, lazulni, mivel túl vagyok a könyvbemutatón, a lóti-futin és felforduláson, amit a Halottak Napja okozott az életemben. Egy évben egyszer szaladgálnom kell a gyászról beszélni tévében, rádióban, újságokban, noha a gyász egész évben van, viszont akkor nem beszélhetünk róla. Mindezeken túl tehát lazulhatnék, de milyen érdekes, az üres helyekre betülekszenek újabb feladatok, vagy a lóti-futi miatt félrelökött munkák, így aztán megkönnyebbülés helyett listát írok a feladataimról. A lista élén áll, hogy írjam ezt a blogot, számoljak be, mi minden történt velem az elmúlt hetekben.

Azért sem a munkákról írok, hanem az egyebekről. Láttam két filmet, az egyik a 45 év című film, ami egy megrázó dráma, igencsak elgondolkodva jöttünk ki a barátommal, akivel a filmet néztem. Ajánlom, de ne várjon senki mozgalmas történéseket, a történések ugyanis belül vannak a lelkekben. A másik filmek elfelejtettem a címét, nem véletlenül. A facén azt olvastam a filmről, hogy nagyon sokat lehet nevetni rajta, hát megkívántam a nevetést, elcibáltam a barátnőmet, gyere, jó lesz, kapcsolódjunk ki!  Bár ne tettem volna! Mert hogy annyira gagyi volt a film, hogy rövid idő múlva felálltunk és kiosontunk a moziból.

Volt pár baráti találkozóm is, hozzám is jöttek, én is mentem, na, ezek jók voltak, mint ahogy a mozis bűnömet is helyrehoztuk a kiosonás után egy – a filmnél némiképpen színvonalasabb – kávéházi beszélgetéssel. Egyik baráti meghívás egy szalonzenei élménnyel is párosult, Szabó Sándor zseniális zenész mesélt és zenélt egy budai lakásban a barátainak.

A gyaloglásomban újság, hogy új területeket fedeztem fel, ami új érzéseket hozott a séta során. Szép az ősz idén is, mint mindig, egy domb tetején egy kis területen 13 féle színárnyalatot számoltam össze.

Az utóbbi idők legnagyobb könyvélményét Jung Changnak köszönhetem, pontosabban annak a barátnőmnek, akit megvezettem az ostoba filmmel, ő ajánlotta. Vadhattyúk a címe, Kínáról szól Mao uralma alatt. „Mao Ce-tungnak sikerült a valóságban túlszárnyalnia Orwell fantáziáját: az a tömény borzalom, amit a kommunizmust a keleti despotizmussal ötvöző Mao a föld lakosságának egynegyedére zúdított, páratlan a történelemben.” Kihagyhatatlan könyv, nem is tudom, hogy kerülte el eddig a figyelmemet, hiszen már vagy 20 éve jelent meg.

A legszebb élményemet a végére hagytam. A születésnapomat a családommal ünnepeltük egy szuper étteremben, ahol nagyszerű ételek voltak. De nem az ételek nyújtották a legnagyobb élményt, hanem a gyerekeim, akik nagyon szeretetteljesen ünnepeltek meg

Itt pedig egy kis felvétel velem, ami a könyvbemutató előtt készült a Felelős Szülők Egyesülete kérésére. (A bemutatón nem készült felvétel. Amúgy nagyon jól sikerült, mert Oláh Andrea, a Klubrádió tehetséges újságírója remekül kérdezett. Rengetegen voltak, valaki 130 embert számolt össze.) https://www.youtube.com/watch?v=abD4qp73rXo

Hagyj üzenetet

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.