a remek, a pocsék, és ami közte van

Nem tudom, ha három színházi élmény közül egy jó, az milyen arány, nekem enyhén szólva időpocsékolásnak tűnik, de mostanában így járok, sajnos nem minden felel meg ízlésemnek, amely pedig még csak nem is különlegesen kényes. Lényeg a lényeg, hogy a két kevésbé tetsző újabb előadásról inkább szót sem ejtek, annál inkább a harmadikról.

Ez a nyerő előadás egy Piaf show volt, inkább koncert, mint előadás, ám látványosra tervezve, a hátsó falon korabeli filmrészletek varázsolták elénk az akkori Párizs hangulatát, a színpadon pedig egy istenáldotta tehetséggel megáldott fiatal hölgy: Anne Carrere és zenei kísérete kápráztatott el, mondhatni minden egyes pillanatban. Érdemes ezt a nevet megjegyezni! “Anne Carrère folyamatosan énekel és ír, olyan művész, aki minden színpadra lépésekor újraértelmezi a szenvedélyt. Még csak 30 éves, de már a legnagyobb sikereket tudhatja maga mögött, és nem csak a koncertsorozattal. A Dél-Franciaországból származó nő, aki otthon négy testvére mellett a legidősebbként nőtt fel, magabiztosan lép színpadra. Carrère először táncolni tanult: a klasszikus, a jazz- és a breaktánc után tanulmányait zeneelmélettel folytatta, és megtanult fuvolázni, zongorázni, első énekóráit pedig 12 évesen vette. Eltökélt, érzékeny és energikus egyszerre, hiszen művészi felkészülése érdekében szigorú ütemtervet állított össze magának, miközben tanulmányait sem hagyta abba. Irodalomból szerzett diplomát, majd csatlakozott első zenekarához, és hihetetlen gyorsasággal vált a show business jól ismert sztárjává.”

Következő jó élmény egy film: Hajnali láz. Erről már biztosan olvastatok, hallottatok, Gárdos Péter a szülei hihetetlen találkozásának, szerelmének történetét írta meg először könyvben, majd alkotta meg filmen, méghozzá nem is akárhogyan, nézd meg!

Jelentem az ellendrukkereimnek – ha vannak zumba ügyben -, akik kajánul nevetgélve várják, mikor dobom be a törölközőt, hogy nem hogy nem hagytam abba, de igenis haladok is, na nem mondom, hogy fergeteges sebességgel, de mégis araszolgatok előre. Mi több, a negyedik alkalommal az edző egyenesen elámult a kirobbanó fejlődésemtől, aminek következtében a tánctudásom nulláról váratlan sebességgel nulla egész 5-re repült fel. Az ötödik alkalom stagnált, de holnap jön a hatodik, ahol aztán majd megmutatom, mit tudok!

A csoporttagok hihetetlenül aranyosan buzdítanak, azt állítják ezek a remek táncosok, hogy ők is így kezdték, ahogy én, egy szavukat sem hiszem, az lehetetlen, viszont jól esik a bátorításuk. Ám egy dologban élen járok, és ez nem semmi: a legintenzívebben vigyorgók közé tartozom.

Ez a füligvigyor amúgy az unokával való játszáskor is megjelent végre, mert eddig valahogy nem voltam ügyes a fiatalember szórakoztatásában, de most, hogy 3 éves lett, most egyszerre vevő lett arra, amit én tudok kínálni. Jópofa mondókákat mondogattam neki a legidétlenebb módokon, amit kedves menyem fel is vett, rettegve várom, mikor teszi fel a facebookra, amint idióta módon idétlenkedem. Minden esetre meglett az eredménye, mindketten fergeteges jót szórakoztunk.

Könyvélmény: Az iszlám állam – A terror hadserege belülről. Huh, dehogy élmény! Rágom át magam rajta, de hát…

És ez még nem volt elég az önkínzásból, megnéztem pár ismeretterjesztő filmet is a netről, hogy képbe kerüljek, hány évünk van még, mielőtt végleg elpusztítjuk a földünket. Hát nem sok, már nem érdemes egy több részes családregény olvasásába belekezdeni… De azért nem hagytam fel a háztartási hulladék szelektív rakosgatásával, és egyéb sziszifuszi mentőakciókkal, például továbbra is vegán vagyok, és bízom a csodában.

Végül egy kicsit a munkáról is, méghozzá a csoportokról. Az ünnepek után kifejezetten nehezen zökkentem bele újra a képzések és csoportok tartásába, de ez csak addig tartott, amíg előttem állt, amint benne voltam, azonnal ismét élvezni kezdtem szerencsémre. Hálás vagyok, hogy olyan a munkám, amit szeretek – bár ezt már biztos sokszor leírtam. Különösen a válókat segítő VÚ csoportot nagyon szeretem, az egy olyan jó dolog, és annyira jó együttlétek, miközben ugye nagyon is fájdalmas témáról van szó. A most futó csoportban két férfi is van, úgyhogy különösen örvendezek, remélem a következő csoportnál is megtisztel a bizalmával egy-két … kis sem merem mondani… há…há.. három férfi.