a török, a koleszterin és a férfiak

a török, a koleszterin és a férfiak

World Press

Megnéztem a Wold Press Photo 2014 kiállítást a Néprajzi Múzeumban. Csak mert arra jártam, volt időm, hát benéztem. A Férfiak Klubja hívott meg egy filmfelvételre, férfiértékekről diskurálni. Szokásom szerint jó nagy időráhagyással érkeztem a megadott címre, amely a Falk Miksa utcában volt egy különleges pincelabirintussal rendelkező galériában.

Amikor kijöttem a Kossuth téren a Metróból, három dologra lettem figyelmes. Egyik, hogy a Parlament a ragyogó napfényben csodálatosan kiglancolva tündököl. Koszosan is szép volt, de hófehéren meg egyenesen gyönyörű. A másik, amire felfigyeltem, a képviselőjelöltek fotói, ami persze nem csak itt van, hanem az egész városban, de itt jutott eszembe az, hogy soha még ilyen kiábrándultan nem tekintettem ezekre a képekre, mint most. Ezt a kiábrándultságomat nem is ragozom tovább, gondolom sokan vagyunk hasonlóképpen.

A harmadik dolog a World Press Photo kiállítás plakátja volt a Néprajzi Múzeum falán. És mert volt még időm a filmfelvételig, nem haboztam bemenni. Ha nem is minden évben, de elég sokszor eljöttem megnézni. Idén az is érdekes volt, hogy a fele képet már ismertem, hiszen a facebook-on sokszor felhívták a figyelmemet egy-egy fotóra. Hát mit is mondjak? Túl sok az emberi szenvedés. Számomra a legmegrázóbb azok a képek voltak, amelyek pszichiátriai betegekről készültek Kenyában. Fához láncolva az udvaron, vagy egy üres kalyibában, gondozás, kezelés, szeretet nélkül.

A filmforgatás érzésem szerint eléggé eklektikusra sikerült, végül is mit tudok én a férfiakról? Remélem jól megvágják!

Miről is számoljak még be? Ja! Voltam fodrásznál. Jó, ez nem újság, tudom, de én most sok év után fodrászt váltottam. A nagylányom mondta, mi a francnak járok olyan messze, az ő fodrásza is nagyon jó, és közelben dolgozik. Ez és ez a teljes neve, török származású, a facebookon megtalálom az ismerősei között. A beceneve Rejci. Megnéztem a facén, egy fiatal srác, hát jó, legyen. Mentem az új helyre, a recepció mögött két nő áll, egyik telefonál, kérdezem, jó helyre jöttem-e itt dolgozik-e Rejci. Itt, ő az, bök az egyik nő a telefonáló másikra. De én egy férfi Rejcit keresek. Rejci van, de ő nő. Oké, felőlem lehet, de én egy másikat keresek, aki török, és férfi. Ő török, de nő. Hát végül is nekem mindegy, nem vagyok én egy nőellenes valaki, hát legyen. Úgyhogy beadtam a derekam, vagyis dehogy a derekam, a hajam. Mint kiderült, ezt a török nevet viseli férfi is és nő is, a vezetéknév sem egy ritka. A hajam amúgy nem rossz, de semmi különös.

Hasonlóan jópofa diskurzust sikerült összehoznom a családorvosnál. Jogosítvány lejárta miatt kellett oda elzarándokolnom. Kérdi az orvos, mikor voltam utoljára vérvételen. Ó, nem olyan régen, csak mert kíváncsi voltam, mi újság, de minden rendben! Próbáltam megúszni a sokféle vizsgálatot, a fenének van kedve mászkálni. Aha, nemrég, bólogatott az orvos, miközben a monitort bámulta, 2010-ben volt az a nemrég. Na basszus. Ez az orvos is inkább egy gépnek hisz, mint nekem. Hát, ha így jártam, jó, legalább megtudom, mit művel ez a vegánság a szervezetemmel. Semmiféle állati cucc, se hús, se tejtermék, se tojás, se méz…

Hát nagyjából minden rendben, a vas például az egeket ostromolja – ezzel szoktak többek közt riogatni, hogy vashiányom lesz -, ám sajnos a koleszterin magas. Egyből mondta is az orvos, jó lesz, ha mellőzöm a továbbiakban a zsíros húsokat. Jó, mondom, megpróbálom.

Hát ezek voltak kérem az utóbbi napok legizgalmasabb eseményei.

Hagyj üzenetet