a torta sorsa, egy szóval tortatortúra

a torta sorsa, egy szóval tortatortúra

Crazy Family By Muenchgesang

crazy_family_by_muenchgesangSzeleburdi családunk legújabb szeleburdi történetével szórakoztatlak most benneteket.  A négy, immár felnőtt gyermek közül a harmadik befutónak, S.-nek a 25. születésnapja közeledett, hát nekiláttunk a szervezésnek. Ez nem egyszerű, mert a társaság egy része hétköznap dolgozik, mint minden böcsületes dolgozó, míg a társaság másik fele leginkább hétvégén, beleértve az ünnepeltet is. Én meg, aki szabadúszó vagyok, korlátlan időbeosztással, én hétköznap és hétvégén egyaránt.

Nem ismerünk lehetetlent, pillanatig nem hátráltunk meg, százezer variáció és vödörnyi vér és veríték árán megszületett a megoldás. Vasárnap, nálam – mert hogy már én kirepültem és önállóan élek -, és én prezentálom az ünnepi vacsit is. Ötkor találkozunk, mert addigra végzek a vasárnapi csoporttal, és igaz, hogy az első számú befutónak, O.-nak estére színházjegye van, de csak 8-kor kezdődik, addig az ünnepség fő része már lezajlik, a sikeres befutást már megtapsoltuk.

Törtem a fejem, mi legyen a menü, és hogy oldjam meg, ha egyszer szombaton is csoportot vezetek egész nap, és vasárnap is? Rendben, akkor a pénteken bevásárolok, a szombati csoport után este elkészítem az ételeket és a tortát, olyat választva, ami másnap is finom. A húsevőknek hús ételt, a vegáknak vegát, a tortát mindkét tábornak. Nálunk az összes férfi húsevő, és az összes nő vega. Ez direkte így lett kitalálva 20-30 éve, hogy meg lehessen jegyezni.  (Második befutónak, G.-nek a felesége T. ugyan húsevő, de a kivétel erősíti a szabályt.)

Eljött a péntek, és eljött a telefon is, mégpedig nem másról, mint hogy a családi találkozó lefújva, mert az ünnepeltnek mégis dolgoznia kell. Ő egy vasárnap nyitva tartó boltban dolgozik, és úgy alakult, hogy mindenki lelépett, ő meg nem akarja cserbenhagyni a főnököt, hogy be kelljen zárnia a boltot. A családtagok vérmérsékletüknek megfelelően reagálták le a hírt, hú, milyen becsületes kis csaj, a francba, a családot meg cserbenhagyja, ennyi embert, milyen ez már? Végül az egyes befutó, O. azt javasolta, lepjük meg a boltban munka közben.

Menü újratervezve, szervezés elölről. Legyen azért torta. Találkozzunk a bolt előtt. Nem, mert meglát. Legyünk a Schell kútnál háromnegyed ötkor, és ott meg is beszélhetjük a flashmob részleteit. Hogyan ugrik be a tortával az egész család, és mit üvöltsünk, de csak halkan, mert mégis csak egy munkahely. Oké, telefonok, faceüzenetek körben, rendben, ez mindenkinek jó, gyerekeknek, apának (exférj), menynek és unokának. Mi lenne, ha az ünnepelt barátját is beszerveznénk. Telefon, nem tudjuk elérni, telefon most sem. Exuram, felveszlek itt és itt a csoport után, lécci ne késs. Huh. Ez sikerült, hurrá!

Torta. Epreset gondoltam ki, meg is vettem az epret, meg a krémhez valókat. Már csak a tortalap hiányzott. Ahol én lakom háromnegyed éve, az egy világbajnok hely, panoráma, virág, fa, illat, madárcsicser, mi szem szájnak ingere, ám a vásárlás nagy gáz. Pedig itt lakik az Orbán is a közelben, de nyilván nem itt vásárol, legalábbis még soha nem futottam össze vele a nyomorult kis közértekben, zekkerrel a karján.

Bementem egyik boltba. Nincs tortalap. Semmilyen. Sem gyümölcstortalap, sem piskóta, sem mézes, sem semmilyen. Nem baj, irány a másik bolt, úgyis kocsival vagyok, mi az nekem. Nincs. Semmilyen. Harmadik bolt. Nincs. Semmilyen, de semmilyen. A negyedikben sem, de ott már rázúdítottam az előzőek okozta frusztrációmat is a szerencsétlen eladóra. Valami extrát kértem, mondja kérem, valami rendkívülit, valami aberráltat, mondja? Ahol laktam eddig, Solymáron még az iparcikk boltban is kapnék tortalapot, vagy a cipésznél, vagy a kulcsmásolónál, de itt az elegántos Kútvölgyi úton négy, azaz négy darab élelmiszer boltban sem kapható semmilyen, de semmilyen tortalap, tud adni erre egy épeszű magyarázatot?

Lehiggadtam. Újratervezés indul. Szombaton hajnalban keltem, jó, ezt csak a hatás vadászásának kedvéért írom, mivel amúgy is hajnalban kelek, na mindegy, szóval úgy intéztem, hogy még a képzés kezdete előtt el tudjak zarándokolni a hűvösvölgyi stop shopba. Nem csigázom a kedélyeket, igen, sikerült, magamhoz ragadtam a tortalapot, el nem engedtem. Este elkészítettem az epres tortát, be a hűtőbe, nagyszerű.

Másnap tortástól mentem a válás csoportba, betettem a hűtőbe – szerencsére olyan helyen tartom, ahol konyha is van. Máskor, ha csoportot vezetek, a telefonomat reggel kikapcsolom és csak ha hazamentem, akkor kapcsolom vissza. Nem úgy ezúttal. Induláskor még ugyanis felfedeztem a facén az éjszakai üzenetet, hogy az első befutó O. meg találta nézni a színházjegyét, és nem 8-kor, hanem 6-kor kezdődik az előadás, kéri tehát, hogy 15 perccel előbb találkozzunk. Riadólánc indul.  Telefon exférjnek, aki egy személyben az ünnepelt atyja is. Morog, elege van. Megorrolok a morgására, most mit van oda 15 perc miatt. Kiderül, hogy azért orrolt meg, mert attól félt, én orrolok meg, hogy csoportot tartok, és képtelenség már ehhez alkalmazkodnom.

Oké, hívom a többieket is, akik nem nézték a facét.  Első szünetben négyes számúnak, B-nek gyors telefon. Figyu, előbb találkozunk 15 perccel, oké? Oké, de hova megyünk, mert az ünnepelt végül nem dolgozik. Keresett tegnap téged, hogy mi legyen, de nem ért el.

Na baszki.

Hívd fel, kérdezd meg, hol lesz, hova menjünk meglepni?

Jó, hívom. Ám éppen az ünnepelt hív. Anyu, el tudod azt érni, hogy a hármas befutó B.  takarítsa el a macskaszart a fürdőszobából? Hm. Talán, igen, de hol leszel 5 felé? Hát az attól függ, hogy rá tudod-e venni B-t, hogy eltávolítsa a macskaszart, mert akkor tudok fürdeni, miután hazamentem a lovardából, és… Jó, de…

És különben elegem van, mert azt mondja B., hogy azért nem takarítja el, mert én meg a hűtőben tartom már 3 hete amit főztem, és megrohadt, de mondtam neki, hajítsa ki lábasostól, mit szarozik vele? Most meg bosszúból ideszaratta a macskáját, vagy a macska szolidár vele, lényeg a lényeg, én nem vagyok hajlandó utána takarítani, intézd el te…

Nézd S., bevallom, meg akartunk lepni, még most is, mondd, hova menjünk, az egész család habzó szájjal toporzékol, mint a felnyergelt cirkuszi lovak, mondd hova és hányra? Jaj, ezek a meglepetések, húzta el a száját az ünnepelt, amit ugyan nem láttam telefonon keresztül, de tökéletesen érzékeltem. Innentől csak homályosan emlékszem, tudom, hogy ismét a macska száradó ajándékára terelődött a szó, de én ezt már nem bírtam követni, mintha a vérem folyt volna el közben, csak gyengültem és gyengültem, S. hangja elenyészett, távolodott, de mielőtt végelgyengülésben kimúltam volna, elhaló hangon azt suttogtam, hogy szülinap lefújva. family-crazy-at-atami

A szünetben még arra futotta, hogy felhívtam az exet és megkértem, hogy riadóláncon értesítsen mindenkit, hogy az a meglepetés, hogy nincs meglepetés, továbbá kérem, hogy a harmadik befutó B.-t utasítsa a macskájának az ő szarának eltakarítására, tekintet nélkül a hűtőben hasonlóképpen bűzölgő rohadt ételre.

A váló csoport tagjainak még előző szünetben elárultam, hogy veszélyben a szülinapi meglepetés, mert mégsincs a boltban az ünnepelt, és még az is lehet, hogy mi fogyasztjuk el a tortát, ezért most izgatottan érdeklődtek a fejleményekről, vajon mi lesz a torta sorsa? Válaszképpen feltálaltam a nagy munkaasztalra, így a váló csoport fájdalomtól megtört tagjai magukévá tették az amúgy igen kiváló epres tortát. Az akcióból én is alaposan kivettem a részem, muszáj volt energiát vételeznem valamiképpen.

S.-t, az ünnepeltet később megnyugtattam, hogy majd bizonyára összefutunk valamikor a kétmilliós fővárosban, és akkor majd meghúzom a fülét és átadom az ajándékomat is, amit mostantól minden eshetőségre magamnál fogok tartani. Szerintem több esélye van egy ilyen összefutásnak, mint a család professzionális szervezésében létrejövő közös találkozónak.

 

 

 

Hagyj üzenetet