az elszakadás fájdalmának enyhítése

az elszakadás fájdalmának enyhítése

Család

Bár a válásról írok most, mégis ezt a fotót tettem ide, amely remélhetőleg egy boldog családot mutat, nem pedig elvált párt. Miért választottam mégis ezt? Mert vannak párok, akik képesek a válás után rendezni annyira a kapcsolatot – különösen, ha szülők -, hogy ilyen jóban legyenek, mint amit ez a kép sugall.

Most olvastam Demcsák Zsuzsával egy interjút, és nagyon örültem, hogy végre egy közszereplő is képes őszintén, nyíltan beszélni a válás gyötrelmeiről, fájdalmas érzéseiről, saját hibáiról, és a válás krízise általi változásáról. http://www.nlcafe.hu/noklapja/20130821/demcsak-zsuzsa-interju/

De a legszebb, hogy a gyermekei apjával megbocsátottak egymásnak, és képesek jó viszonyt kialakítani elsősorban talán a gyerekek miatt, de saját maguk miatt is.

Sajnos erre kevés pár képes, és ennek az is az oka, hogy nem dolgozzák fel a válási gyászt. Csak túlélik valahogy, eltemetnek dolgokat, de nem történik meg az a nagy belső munka, ami ilyenkor ajánlatos. Márpedig, ha nem dolgozunk kőkeményen a válásunk, szakításunk lélektani tényezőinek vizsgálatával, nem foglalkozunk a válás által generált érzelmeinkkel, annak az is lehet a következménye, hogy a következő társunkkal ugyanabba a cipőbe kerülünk. No, de miért okoskodok én itt ennyit? Mert ezen a nyáron én igen szorgalmas voltam, és nem csak a gyászcsoportvezetők képzésének akkreditációját adtam le, meg az egy napos perinatális képzést szülészeteknek, hanem Czellár Móni barátnőmmel végre – igen erőteljes nyomásra – megalkottuk a Válás és Újjászületés Szeminárium Trénerképzőjét is. Úgyhogy, mostantól majd nem csak Móni és én vezethetünk VÚ szemináriumokat, a válás, elszakadás krízisének segítésére, hanem más segítő hivatású szakemberek is, akik elvégzik a trénerképzőt.

Őszintén szólva, egyáltalán nem vagyok a válás híve, de akár akarom, akár nem, sajnos megtörténik, méghozzá a házasságok 60 %-ban. De például most Erdélyben beszélgettem egy idősödő házaspárral, és annyira elképzelhetetlen számukra a válás, annyira szóba se jöhető alternatíva, mintha mondjuk nem azt kérdezném, hogy hogyan tudnak együtt maradni, hanem azt, hogyan oldják meg, hogy ne hányjanak cigánykereket megállás nélkül?

Hát én örülnék, ha a párkapcsolati szakembereknek lenne több dolguk, és kevesebb nekem, aki a válási gyásszal foglalkozom. Egyelőre azonban az a nagy helyzet, hogy igencsak szükség van a segítésre, mert sok a szomorú pár, akik már nem is párok, hanem ex-ek. Viszont azt is tudom, saját tapasztalatból is, hogy ha sikerül újra előásni a szeretetet, tiszteletet, akkor hatalmas energiák szabadulnak fel, és boldogabban tudunk élni a válás után is. Remélem, hogy erre a trénerképzőre sokan jelentkeznek, elterjednek ezek a csoportos segítő lehetőségek, és egy idő után már teljesen természetes lesz, hogy ha valaki válik, akkor komolyan foglalkozni kezd a feldolgozással, és ehhez akár igénybe vesz valamiféle sorstárs csoport általi segítséget.

Hagyj üzenetet