kalandra fel, coacholok

Egy ideje azt érzékeltem, hogy eljutottam valameddig a kreativitásom, tehetségem kibontakoztatásában, de most meg kellene lépnem egy nagyobb lépcsőfokot, mert mintha még mindig lenne bennem egy s más, csakhogy nem látom még a lépcsőt sem, nem is beszélve az esetleges magasságról, amit ki tudja, képes lennék-e meglépni, ha netán meg …

már sikkesebben ügyetlenkedem

Megváltozott az életem. Határozottan.  Azzal, hogy Solymárról Budára költöztem, buzgó színház- koncert- és és mozilátogató lettem. Meg táncoslábú, mert a zumba is attól lett, hogy itt van a szomszédomban. Kezdem ezzel a beszámolót, hogyan araszolgatok előre. Az előző bejegyzésemben már ünnepeltem magam, hogy a negyedik alkalommal már nem voltam annyira …

már megint mibe kezdtem bele

Zumbázni kezdtem. Jó, tudom, elkezdtem a balettot is, lelkendezve beszámoltam, aztán soha többet nem írtam róla. A balett eleve halálra volt ítélve, mert messziről kellett járnom, már az első alkalommal odafelé tartva arra gondoltam, valami földöntúli élményt kell nyújtania ahhoz, hogy hajlandó legyek oda elzarándokolni. Hát nem nyújtott földöntúli élményt, …

a jó film és a gagyi, no meg a vadhattyúk

Most megkönnyebbültnek kellene éreznem magam, kényelmesen hátradőlni a fotelomban, lazulni, mivel túl vagyok a könyvbemutatón, a lóti-futin és felforduláson, amit a Halottak Napja okozott az életemben. Egy évben egyszer szaladgálnom kell a gyászról beszélni tévében, rádióban, újságokban, noha a gyász egész évben van, viszont akkor nem beszélhetünk róla. Mindezeken túl …

a csoda nem hagyja magát elvárásoktól befolyásolni

Hosszú kihagyással voltam megint transztáncon. Jó így közösségben táncolni, otthon negyed óra múlva abbahagyom, itt meg két, azaz kettő órán keresztül jártam a táncot kendővel bekötött szemmel, azért ez már állóképesség, nem? Mindig várok valami kis csodát is, pedig nem akarok elvárásokkal indítani, de hát beszélhetek én magamnak, elvárás márpedig …

zipline

Én csüngök itt Ég és Föld fölött morcos és rút ábrázattal. Igazság szerint nem vagyok morcos – rút sem ennyire talán -, csak a 80 km-es sebesség okozta szél atomjaira fújja szét az arcomat. Jó kifogás! De mielőtt erről a kalandról írnék, elmesélem, mekkora hőst kell bennem tisztelni. Július végén …

jót mulattam, ettem-ittam

Várakozásomon felül jól éreztem magam az Everness Fesztiválon. Nem a fesztivál volt várakozáson felüli, arról sejtettem, hogy jó lesz, hanem a magam hozzáállása. Azt gondoltam, fárasztó lesz a rengeteg ember, rengeteg program. Ehhez képest valódi kikapcsolódás lett, teljesen elszakadtam agyilag a feladataimtól, elmaradásaimtól. Egy barátnőmmel voltam, de nem lógtunk egymás …