a csoda nem hagyja magát elvárásoktól befolyásolni

a csoda nem hagyja magát elvárásoktól befolyásolni

Transt

Hosszú kihagyással voltam megint transztáncon. Jó így közösségben táncolni, otthon negyed óra múlva abbahagyom, itt meg két, azaz kettő órán keresztül jártam a táncot kendővel bekötött szemmel, azért ez már állóképesség, nem? Mindig várok valami kis csodát is, pedig nem akarok elvárásokkal indítani, de hát beszélhetek én magamnak, elvárás márpedig van, és kész. Attól van, hogy néhányszor már megtapasztaltam ebben a jó kis módosult tudatállapotban egyet s mást, és naná, hogy akkor mindig arra ácsingózom. Hát, nem és nem, a csoda nem hagyja magát elvárásoktól befolyásolni, jön, ha jönni akar, ha meg nem, hát tojik rád. Ilyenkor az a bajom, hogy az agyamban vagyok, pedig éppen az a célom, hogy legalább a tánc idejéig hagyjam az öltözőben. Hát jó, azért voltak különleges felvillanások is, ezeket nem mesélem el, megőrzöm magamnak. A mozgás viszont egyértelműen remek volt, az egész testemet átmozgatta.

Amúgy csak teszem a dolgom, főleg egyesületi feladatokat, konferenciára készülünk, képzést akkreditálunk, levelezek, verem a billentyűzetet, közben elolvasok egy-egy hírt, sírok egy adagot a menekültek miatt, aggódom egy másik sort a kialakult helyzet miatt, elmegyek a Keletihez sírni és összeölelkezni egy szír kislánnyal, aki megvigasztal, ne sírj, nem kell, mondja. Ennyi, nem teszek semmit, az égvilágon semmit, csak tisztelem az önkénteseket. Tisztelem a rendőröket is a határnál, akik próbálnak rendet tenni, és vannak akiket nagyon nem tisztelek, és ők se engem, mert most ez van, mindenki összeugrik, még a jó barátok is. Elmegyek túrázni, mert az fontos, ma is gyalogoltam egy jót, elégedett voltam, mert jó nagy utat megtettem. Jó nagy utat?

Azért jó dolgok is vannak. A szerkesztő dolgozik a kéziratomon, könyörtelenül húz, feszesebbé teszi a művet. Átküld egy adagot, aztán egy újabbat, már nagyon utálom a könyvemet, ennyiszer elolvasni, javítani, összevetni, ellent vetni, végül belátni, hogy igaza van. Írj még egy bevezetőt! Hogy mi? És még egy bemutatkozást. Jaj, nem! Közben hálás vagyok a törődésért. Csoda egy könyv születése, soha nem tudok betelni vele, ahogy annyi ember dolgozik azon, hogy megszülessen, és a lehető legjobb minőségben. A szerkesztő, a könyvtervező, a borító tervező, a korrektor, a marketinges… Jaj, és az illusztrátor, jut eszembe! Illusztrálva lesz, bizony ám! A héten lesz borítóterv, majd jövök ide és megmutatom.

Másik jó dolog, hogy voltam egy két napos képzésen, amiben már az eleve jó volt, hogy nem én voltam a tréner. Azért ez így kényelmesebb. A rossz hír közlése, empátia az egészségügyben – ez volt a téma. Nem bántam meg, hogy elmentem, annak ellenére, hogy eléggé jártas vagyok a témában. De soha nem lehet eleget tudni!

Végül ideapplikáltam a konferencia meghívóját, szuper érdekesnek ígérkezik!

 

Hagyj üzenetet