csíptem, hogy becsíptem

csíptem, hogy becsíptem

Dedikalas

A szokásos jó nyüzsgés várt szombaton délelőtt az Ünnepi Könyvhéten. Itt egy fotó, szerzőtársaimmal mosolygunk a kamerába a Jaffa Kiadó sátra előtt. Dedikálásra kész, kihegyezett tollaink az asztalon.

Aztán rohantam egy kerti partira (az egyesület juniálisára, amelyben munkálkodom), végül este megint visszamentem a Vörösmarty térre, nehogy kimaradjak az esti borozásból. Pendliztünk legkedvesebb barátommal (aki egyben az exférjem) a Jaffa és a Libri közt, mindkét hely nagyon vonzó volt, mindenütt érdekes, jó emberekkel találkozhattunk. Ja, és finom volt a bor is!

Végül a Jaffánál ragadtunk le, itt egy pillanatkép a hangulat illusztrálására: https://www.facebook.com/photo.php?v=807751142570168&set=vb.100000058704867&type=2&theater

És ha a pad alá nem is ittam magam, ahogyan fenyegetőztem előző blogbejegyzésemben, azért sikerült egy kis spiccességet elérnem, amit örömmel üdvözöltem, mert ritkaságszámba menő élmény. Nem azért, mert annyira jól bírom az italt, á, dehogy, hanem mert csak bulifélékben, társaságban iszom, és ritkán adódik olyan iszós társasági helyzet az életemben. Pedig nagyon csíptem, hogy becsíptem!

Hagyj üzenetet