egy kismadár halálára

egy kismadár halálára

Madárbaleset

Vasárnap, ami teljességgel egy jó napnak ígérkezett, mert családi ünnepségre készülődtünk, mégsem lett tökéletes, mert azzal kezdődött, hogy egy kismadár akkora sebességgel csapódott az íróasztalom fölött lévő ablakhoz, hogy azt gyanítottam, nem sok maradt belőle. Szaladtam ki az erkélyre, és ott láttam szegénykét a tetőcserépen hanyatt esve, aléltan pihegve. Mozgósítottam a legkisebbet, találjunk ki valamit. Mit kell ilyenkor tenni? A szívünk szakadt meg érte, ahogy láttuk kínlódni. A macskát minden esetre távol tartottuk tőle.

A legkisebbem azt morogta szemrehányóan, hogy nem kéne ablakot tisztítanom, lám, mi a vége. Én meg azt mondtam, a földi irányítóközpont a hibás, mert miért nem közölte, hogy az a légifolyosó nem is folyosó, hanem zsákutca. Jó, de mit tegyünk? Hozzuk be, és esetleg még nagyobb bajt csináljunk, ki tudja, szabad-e mozdítani. Én végül is azt találtam ki, hogy küldök neki szeretetet. Végül is, már csomószor megcsináltam azt a kísérletet, hogy két teljesen egyforma babot csíráztattam egymás mellett, és csak az egyiknek küldözgettem szeretet energiákat, és amelyik kapta, az szárnyalva nőtt. Van egy pár fotóm is a kísérlet eredményéről. Aztán nem hittem el, persze, biztos véletlen, de akárhányszor megismételtem a kísérletet, mindig működött. Hát ha a növény érzi, hogyne érezné a madár. Úgyhogy szerettem, ennyit bírtam tenni érte. Meghalt, de remélem, legalább nem volt annyira szomorú.

Most azért is kerestem egy régi fotót babcsíráztatásról. De bevallom, aztán meg szoktam sajnálni a szeretettől megfosztott babot, és fokozott töménységgel szoktam megszeretgetni, amitől aztán ő is összeszedi magát.

A családi ünnepséget azért nem uralta el a gyász. A kismadár reméljük jó helyen van odaát, mi viszont bár már sokszor mentünk fejjel a falnak, de még itt vagyunk, úgyhogy vígan ünnepeltük a visszafelé a második, elölről a harmadik számú gyermek 23. születésnapját. Sokféle finomat főztem, és volt persze torta, meg a legkisebb ajándékaként sütött süti. (Pazar lett!)

Ma pedig itt a dolgos hétfő (bár este még színházi élmény vár rám) és amellett, hogy véres verítékkel próbálom a regényemen a javításokat eszközölni, teszek a rendszeres marketing oltárára is némi kis odavalót. Éspedig, itt a blogon is elmondom, amit köll.

A Válás és újjászületés strukturált önsegítő csoportokról szeretnék hírt adni. Három éve mennek sikerrel, és most az ősz előtti utolsó csoport indul május 31-én.  Szeretettel invitálok ide még három személyt.  Itt a honlapomon a Válás és újjászületés menüpontnál, meg az árak és helyszíneknél találsz infókat. Ha abban gondolkodsz, hogy szívesen lennél tréner, és csinálnád a VÚ tréningeket magad is, akkor is nézz körül.

No de! Csak úgy próbaképpen feltettem a honlapomra egy nyári bentlakásos (4 nap) VÚ önsegítő csoport lehetőségét, és mi történt? Még meg sem hirdettem, nem írtam róla sehol, a facebookon se propagáltam, és most hirtelenjében szinte betelt a csoport! (Ez július 26, 27, 28, 29-én lesz Budapesten a Római parton.) Már csak egy, max. két személy fér be.  Úgyhogy kénytelen voltam egy újabb időpontot is kitűzni, mert ha elkezdem hirdetni, nem ketten fognak jelentkezni, hanem többen. (Aug. 21, 22, 23, 24.) Nagyon várom ezt a nyári bentlakásos tábort/táborokat, mert előre érzem, hogy nagyszerű lesz. Körülnéztem a tetthelyen, egy szuperjó kégli, csomó szobával, és fürdőszobával, a Rómain meg jó kis nyüzsgő élettel, ahol egymást érik a hangulatos vendéglők, sörözők. Úgyhogy elképzeltem, ahogy esténként borozgatunk, és kötetlenül dumálunk – miután nappal kőkeményen melóztunk a válás feldolgozásában. Szóval, buli lesz! Erről is olvashatsz itt a honlapomon többet a Válás és újjászületés oldalon az árak és helyszínek menüpontnál.

 

Hagyj üzenetet