egy rém ronda nap

egy rém ronda nap

Düh

Kaptam ma egy levelet egy behajtó cégtől, amelyhez készségesen csatoltak egy csekket is, 60.000 Ft-ról.  Ballagjak már el a postára és fizessem be mielőbb, mert különben! 2013. július 18-án használtam az M1-es autópályát, ám elmulasztottam autópályadíjat fizetni. Nézem a tavalyi naptáramat, és lám, igen, aznap én vidékre mentem, igaz a kertek alatt, de bizonyára volt pár centiméteres szakasz, amikor óvatlanul rátértem valami körgyűrűre, jaj, nekem. No, de nem kaptam semmiféle felszólítást, mi ez, hogy azonnal egy behajtó cég hálójába kerültem? És mi ez az élettől elrugaszkodott összeg, a fene se fizeti ki, inkább ledolgozom, aztán megírom, mit láttam a börtönben. Persze írtam azonnal levelet, első menetben nem vonulnék börtönbe, csak megpróbálom lejjebb apasztani ezt a szürreális összeget. Ám azt ne higgyétek, ez volt csak a mai nap adagja, á, dehogy! Elmentem a Széphalomba a papírboltba. Leparkoltam. Oda, ahova szoktam, már ha van hely, mivel azt a szakaszt mindenki kedveli. Most volt hely, nagy örömömre. Mikor jöttem ki, éppen töltötték a csekket. 10.000 Ft. És igazuk volt! Bebizonyították! Utána, mikor odébbálltam, de még dolgom volt ott, láttam, hogy sorban állnak meg más autók is ott. Őket azonban senki nem háborgatta, csakis én voltam az egyetlen áldozat, a napi fogás. 60+10=70.000 ft ezt ott nyomban fejben össze is adtam, szuper, mondom elégedetten, ennyire jól keresek, hogy csak ilyen úri huncutságokra ennyit költök egy nap, ez igen! Hátba is veregettem jól magam, annyira, hogy megemlegessem.

Most ebben a hónapban már csak egy tál rizst engedélyezek magamnak naponta, részben, hogy megtakarítsak valamicskét a minimálbérnek is beillő befizetni valókból, meg aztán büntetésből is. És még esténként kukoricára is térdepelek, mert azért azt gondolom valahol a lelkem mélyén, azért ha ekkora összegre büntetnek, bizonyára nagyon bűnös vagyok.

Hagyj üzenetet