együttműködő kommunikáció

együttműködő kommunikáció

Box

Együttműködő kommunikáció tréningen voltam szombaton. Próbáltuk megtanulni, hogy a mindennapjaink kommunikációjában ne ilyen bokszmeccseket vívjunk, hanem nézzünk a másik ember szívéve, vajon mi van a dühe, agressziója mélyén?

Hármas csoportokban dolgoztunk, úgy, hogy közben a profi tréner – Rambala Éva – folyamatosan magyarázott, tanított, kommentálta a meglátásainkat. Én már sok éve elvégeztem egy tréninget, nem másnál, mint az EMK atyjánál, Marshall Rosenbergnél, majd eljártam egy csoportba gyakorolni is, de aztán az egész a feledés homályába veszett, mint annyi más fontos dolog. Mert ez nem olyasmi, amit egy egy-két napos tréningen el lehet sajátítani. Szörnyen nehéz.

Amikor valaki megsért, akkor megbántva érezzük magunkat, és védekezünk, támadunk, arra reagálunk, ami a felszínen mutatkozik. Nekünk is keletkeznek érzelmeink, és egy ilyen érzelmi viharban kell meglátnunk a másik ember sebzettségét. mert hogy – állítja Rambala Éva – minden, de minden agresszió mélyén fájdalom van. Senki nem támad, ha béke van a szívében, ha jól érzi magát.

Közben ahogy töprengtem a tréning tanulságain, eszembe jutott, hogy van egy terület, ahol én ezt sikerrel tudtam alkalmazni. Amikor a hospice-ban önkénteskedtem, a haldoklók megtanítottak arra, hogy ne vegyem magamra az ő haragjukat, még ha az látszólag ellenem, vagy az egészségügyi személyzet ellen irányul is. De ha egyszer ezt már meg tudtam tanulni, képes vagyok újra!

Nem mintha tele lenne az életem nehéz helyzetekkel, egyáltalán nem, sőt, gondolhatnám, minek ez nekem, amikor békében élek az emberekkel. De ez nem csak arra vonatkozik, mit teszek, hogyan reagálok, hanem hogy belül is mit élek át. Mennyire vagyok megértő, elfogadó az emberekkel. No, de még ennél is érdekesebb: mennyire vagyok magammal elfogadó? Mennyire szeretem magamat? És mennyire ismerem fel a valódi szükségleteimet?

Mert a tréning legfontosabb tanulsága éppen ez volt számomra: még a magam szükségleteivel sem vagyok tisztában! Hogyan is várhatnám el akkor, hogy a másik emberét azonnal felismerjem? A mi csoportunk a kamaszbajjal foglalkozott – nem mosogat a beste kölke, de mást se csinál -, és hát alaposan a mélyére néztem, miért is fontos az nekem, hogy a gyerekek is hozzájáruljanak a családi üzem működtetéséhez? Hát nem feltétlenül azért, hogy ragyogjon a lakás, hanem sok más érzelmi szál bogozódik-gabalyodik össze-vissza a tényleges probléma mélyén.

 

 

Hagyj üzenetet