és látom őt, a kisdedet

és látom őt, a kisdedet

És látom Őt, a Kisdedet,
aki fehérlő ingbe lépdel.
Még lopva-lopva rám tekint
és integet szőke fejével.

Arany gyertyácskát tart keze
és este félve ül le mellém.
Hallom kacagni csöndesen
s látom alvó fejét a mellén.

Ő a pap, az igaz, a szent,
bámulom, mint egy ismeretlent.
Gyónok Neki és áldozok,
és megsiratom Őt, ki elment.

 

(Kosztolányi Dezső Egy szegény kisgyermek panaszai, részlet)

 

Hagyj üzenetet

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.