ez mind én

ez mind én

Lakás 004

Na most Magdi, légy szíves, döntsd el, írsz blogot, vagy nem írsz! De ha írsz, akkor ne hébe és hóba, hanem hó nélkül is leszel szíves! Megjegyzem, most itt a hó, ha felpillantok a gépem fölött és kinézek az ablakon, a havas fákat látom – oszt mégsem írok! (Ezt a tájat látom az ablakból, amit idetettem, ezt kell elképzelned havasan. Csak azért ilyet tettem fel, hogy teret adjak az olvasó kreativitásának is. Meg aztán csak ilyen van.)

Jut eszembe, a minap jöttem hazafelé – Hűvösvölgy felé – a városból a 61-es villamoson, és egy néni ült mellettem, aki folyamatosan ujjongott, mint egy kisgyerek. Jaj, itt milyen szép a hó! Jaj, erre milyen hófehér, jaj, a fákon hogy megmarad, jaj, nahát, hú! Én meg csak csodálkoztam, mert én ebben élek, és persze gyönyörködöm, de azért nem megy csodaszámba. Sajnos. Bár a néni felrázott kissé.

No, de írjak már valami lényegit is. Éppen azért nem írtam eddig, mert mikor eszembe jutott, hogy kéne ide valami bejegyzést írnom, gondoltam, no, de mit, semmi rendkívüli nem történik velem. Persze egy jó tollú ember a semmiről is remek karcolatot tud kerekíteni, de én vártam az igazi hírre úgy látszik. Egy barátnőm azt mondta, hibbant vagy te Magdikám, veled tízszer annyi történik egy hónap alatt, mint másnak egy év alatt, vagy egy élet alatt. Hát nem tűnik fel, mert én csak élem az életemet.

Hát mik is történtek velem az év első hónapjában? Hát, mindenek előtt, mivel nagyanyó lettem december 30-án, januárban látogattam a kisunokámat. Ez egy vadonatúj érzés, ez a nagymamaság, még most csak ízlelgetem, de az már látszik, hogy ez nem akármi!

Aztán. Volt egy nagy élményt jelentő beszélgetésem Szily Nórával és Szulák Andreával. A Veszteségek ajándéka könyvem adta az apropóját a témának, és a Nők Lapja Pszichében fog megjelenni a beszélgetés. Azért volt ez nagyszerű találkozás, mert olyan boldoggá tett, mennyire egy húron pendülünk Andreával, nem kellett győzködnünk egymást az igazunkról, ellenkezőleg, a másik minden szavára hevesen bólogattunk, vagy hangosan helyeseltünk. (Különben meg hatalmas, gyönyörű szemei is vannak, ezt csak zárójelben jegyzem meg.)

Ma egy forgatásra megyek, erről majd talán írok. (Ez nem ígéret!) Egy éve készítettek rólam egy portréfilmet. Ötvenen túli, teljes (vagy milyen?) életet élő nőkkel készült néhány film, és ma ötünkkel együtt folytatódik a beszélgetés. Szerintem ez megint csak jó élmény lesz, klassz nőkkel ismerkedhetek meg!

És ha már a barátkozásoknál tartunk. Ebben a hónapban igenis voltak baráti találkozásaim is, nem csak a munka, meg a macskalustaságú olvasgatás, zenehallgatás (vagy az egyedüli túrázgatások). Legérdekesebb Klárával volt, akivel azért találkoztam, hogy meséljen nekem a ho’ponoporól, mert ugyan ismerem, alkalmazom, no de ennek mégiscsak ő itt Magyarországon a legjobb ismerője! Kaptam tőle egy könyvet ajándékba, amit ő fordított és adott ki, azóta még ügyesebben alkalmazom ezt a módszert.

No, és akkor nézzük a munkát, mert hát itt vannak a legizgalmasabb dolgok mindig. Most hétvégén egy olyan 3 napos tréningre készülök, ami új, mivel egy gyermekeket nevelő intézménybe megyünk egy társammal, és még ilyet nem csináltunk.  Rengeteg készülődés előzi meg, és remélem nagyszerűen fog sikerülni. Aztán vannak a többi tréningek, elsősorban a gyászcsoportvezetők képzései, most is indul új, február 9-én, közben meg befejeződik egy másik kurzus… ez folyamatos elfoglaltságom, nem beszélve az egyesület más jellegű feladatairól! A Válás és újjászületés szeminárium is indul új februárban, örömmel várom. Nagyon szeretem a tréningeket, sok jó emberrel kerülök mondhatni meghitt közelségbe.

Végül voltak-vannak mindenféle meghívásaim, előadásokra, meg író-olvasó találkozóra például, de mind közül a legérdekesebb, hogy most különböző erdélyi városokból, különböző személyektől kaptam egyszerre felkéréseket gyászcsoportvezetői kurzusok tartására, úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy nyáron megyek egy erdélyi előadói körútra.

Ja, na nézd, hát az írást majd kifelejtettem. Kellett még futni egy-két kört a Férfibánat munkacímű regény kéziratán, a szerkesztő tett még pár javaslatot, aminek megpróbáltam eleget tenni. Az új regény viszont áll szegényke, remélem, hamarosan neki tudom durálni magam. Milyen szó ez a durálni? Én durálok, te durálsz, ő durál. Kidurálunk, bedurálunk, feldurálunk, ledurálunk, össze-vissza durálunk.

Össze-vissza locsogok, hülyeségben tocsogok. De csak eddig, nem tovább!

Hagyj üzenetet