hétköznapi kis örömeim

hétköznapi kis örömeim

Papirrepulok

Kisebb-nagyobb örömeimről számolok be. Az elmúlt vasárnap a 168 Óra kedves meghívására a Római vakáció című darabot láthattam a Belvárosi Színházban. Tréning után, kissé fáradtan mentem, de hamar kitörlődött belőlem a fáradtság, mert a habkönnyű, de szórakoztató zenés-táncos darab felszabadítóan hatott rám, jókat nevettem is. A történet jól ismert a régi filmből, amiben Audrey Hepburn és Gregory Peek játszotta a főszerepet, hát ezért még nem lenne érdemes elmenni a színházba, bár bájoska sztori,  hanem a színészek remekül játszottak. Örülök, hogy megismerhettem a főszereplőt, Tenki Rékát, mert valami csuda magával ragadó jelenség.

Aztán hétfőn végre egy rövid kihagyás után jutott idő a szokott kis túrámra is. Kicsit lassabban haladtam, mert a nordic walking botommal azzal foglalatoskodtam, hogy a patak vizén lévő vékony jeget törögettem. Egyszer egészen belefeledkeztem, önfeledt buzgalommal csákányoztam a jeget, amikor egy kutyáját sétáltató férfi közeledett, és láttam, hogy nézi, min mesterkedem, hát gyorsan abbahagytam. A gyermeki önfeledtség ugye már nem minden korban áll jól az embernek.

Kedden Békásmegyeren voltam, a Krisna-tudatú Hívők Közösségének székházában, ahol egy rádió felvétel készült (Civil Rádió), persze a halál, gyász témakörben. Utána megvendégeltek elképesztően finom vega ételekkel, csak estem egyik ámulatból a másikba, és mi tagadás, dugig sikerült ennem magam. Kaptam ajándékba két vegetáriánus szakácskönyvet is, úgyhogy biztosan abból is lesz valami a karácsonyi ünnepi asztalon.

Még várnak rám örömök ezen a héten – a munka örömei mellett – de ezekről majd legközelebb számolok be. (Meg arról is, ha valami kevésbé örömteli dolog történne velem.)

Hagyj üzenetet

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.