hétköznapi kis örömeim

hétköznapi kis örömeim

Papirrepulok

Kisebb-nagyobb örömeimről számolok be. Az elmúlt vasárnap a 168 Óra kedves meghívására a Római vakáció című darabot láthattam a Belvárosi Színházban. Tréning után, kissé fáradtan mentem, de hamar kitörlődött belőlem a fáradtság, mert a habkönnyű, de szórakoztató zenés-táncos darab felszabadítóan hatott rám, jókat nevettem is. A történet jól ismert a régi filmből, amiben Audrey Hepburn és Gregory Peek játszotta a főszerepet, hát ezért még nem lenne érdemes elmenni a színházba, bár bájoska sztori,  hanem a színészek remekül játszottak. Örülök, hogy megismerhettem a főszereplőt, Tenki Rékát, mert valami csuda magával ragadó jelenség.

Aztán hétfőn végre egy rövid kihagyás után jutott idő a szokott kis túrámra is. Kicsit lassabban haladtam, mert a nordic walking botommal azzal foglalatoskodtam, hogy a patak vizén lévő vékony jeget törögettem. Egyszer egészen belefeledkeztem, önfeledt buzgalommal csákányoztam a jeget, amikor egy kutyáját sétáltató férfi közeledett, és láttam, hogy nézi, min mesterkedem, hát gyorsan abbahagytam. A gyermeki önfeledtség ugye már nem minden korban áll jól az embernek.

Kedden Békásmegyeren voltam, a Krisna-tudatú Hívők Közösségének székházában, ahol egy rádió felvétel készült (Civil Rádió), persze a halál, gyász témakörben. Utána megvendégeltek elképesztően finom vega ételekkel, csak estem egyik ámulatból a másikba, és mi tagadás, dugig sikerült ennem magam. Kaptam ajándékba két vegetáriánus szakácskönyvet is, úgyhogy biztosan abból is lesz valami a karácsonyi ünnepi asztalon.

Még várnak rám örömök ezen a héten – a munka örömei mellett – de ezekről majd legközelebb számolok be. (Meg arról is, ha valami kevésbé örömteli dolog történne velem.)

Hagyj üzenetet