Hirtelen felindulásból elkövetett buli

Hirtelen felindulásból elkövetett buli

Szoktam egymagam bulit csapni. Ez nem úgy történik, hogy kitűzöm az időpontot és meghívom magam, ellenkezőleg, ezek hirtelen felindulásból elkövetett bulizások.

Éjszaka történik, amikor kevésbé tudnak rajtam ütni a gyerekeim, gyanútlanul zenét hallgatok a fejhallgatóval a füleimen, mit sem sejtve, és akkor a zene csináltatja velem néha, hogy muszáj rá táncolni. Kicsit akadályoz a fülhallgató zsinórja, de azért nem annyira, hogy ne tudjak kellőképpen viháncolni.

Hát mit mondjak, nagyon felszabadító! De nem lehet megrendelni ezt a felszabadulást. Vagy jön magától, vagy nem. Vasárnap este jött, talán nem ok nélkül. Délután a Millenárison találkoztam remek nőkkel, ültünk egy pléden a füvön irdatlan nagy fergeteg közepette – sportnap rendezvény volt – és arról beszélgettünk, hogyan indítsanak ősszel olyan gyászfeldolgozó csoportokat, ahova olyan szülők mehetnek, akik korai veszteség során (vetélés, szülés körüli halál) elveszítették a várt babájukat. Eddig csak egyetlen ilyen jellegű csoport volt, mostantól egyre több lesz. Ezek a nagyszerű lányok-asszonyok, akik ez iránt a jó ügy iránt köteleződtek el, lelkesek és vidámak – úgyhogy nagyon jó együttlét volt.

No, és talán ez ágyazott meg az éjszakai, hirtelen felindulásos bulinak. Lekapcsoltam a villanyt, sötét volt, de a nyitott erkélyajtón túl, nem is olyan messze ott világított a Hold teljes pompájában – talán kiröhögött, nem tudom – és a hegyek is ott sötétlettek, mintegy díszletként rögtönzött előadásomhoz.

Hagyj üzenetet