jók-e a virtuális emlékhelyek – előítéletek

jók-e a virtuális emlékhelyek – előítéletek

Egyre több virtuális emlékhely, virtuális temető születik az Interneten. Jó-e ez vajon a gyász feldolgozásának szempontjából?

Mint minden, ez is lehet jó, is, rossz is. Attól függ, mit jelent a gyászoló személy számára az emlékhely, milyen mértékig vonódik be, mennyire tartja fogva. A vetélés, vagy szülés körüli halál következtében elveszített kisbabák szülei például szívesen helyezik el történetüket és ha van, babájuk fényképét az angyalokszulei.hu portálra. Sok anyával beszélgettem, akik fel-fellátogatnak újra és újra, gyújtanak egy mécsest és sírdogálnak egy sort. Ez a kezdeti időben lelki szükségletük, amely az idő múlásával egyre csökken. Ritkulnak a látogatások és kevesebb a könny. Ez a portál ízléses, valódi célt szolgál, az emlék állítását, az emlékezést, a megnyugvást. Sorstársi közösség is egyben, amely puszta létezésével támaszt nyújt.

Vannak azonban olyan emlékhelyek is, ahol a gyertyagyújtás fizetéshez kötött, és verseny alakulhat ki, hogy kinek a halottja kapja a legtöbb “szavazatot”, azaz, kinek a gyertyáját gyújtják meg többször. Hallottam egy édesanyáról, aki több százezer forintot költött már erre, mert fanatikusan törekszik arra, hogy az ő gyermeke nyerje meg a versenyt. Ez biztosan csak rövid távú megnyugvást hoz, hosszú távon nem szolgálja a megbékélést, elfogadást. gyakorlatilag foglyul ejti a gyászolót, oda vonzza, odaköti a virtuális temetőhöz, és elvonja őt a feldolgozás fájdalmas, fáradságos, de előrevivő munkájától.

Némely emlékhely létrehozójának a motivációjában feltehetőleg üzleti szempontok is szerepet játszanak, ami önmagában nem baj, ha első helyen az együttérzés és segíteni vágyás van, és szakértelem is társul a jó szándék mellé.

Ami a gyászolókat illeti, ne siessünk pálcát törni felettük akkor sem, ha külső szemlélőnek bizarr, visszatetsző a viselkedésük. Az az édesanya, aki közel egymillió forintot áldoz a verseny megnyerésére, csakúgy, mint az, aki egy valódi temetőben hivalkodó síremléket állít elveszített szerettének, nem biztos, hogy kivagyiságból teszi ezt. A gyásztanácsadói munkám során megtanultam csínján bánni az előítéleteimmel. A gyász szélsőséges megnyilvánulások felé löki a gyászolót, mindent meg akar tenni, ami csak lehetséges a szeretett személyért – mintegy pótolva azokat a szeretet megnyilvánulásokat, amikre már soha többi nem lesz lehetősége.

Singer Magdolna

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezár