kalandra fel, coacholok

motor-800x533Egy ideje azt érzékeltem, hogy eljutottam valameddig a kreativitásom, tehetségem kibontakoztatásában, de most meg kellene lépnem egy nagyobb lépcsőfokot, mert mintha még mindig lenne bennem egy s más, csakhogy nem látom még a lépcsőt sem, nem is beszélve az esetleges magasságról, amit ki tudja, képes lennék-e meglépni, ha netán meg is pillantanám?

Ahol tartok, ott amúgy akár hátra is dőlhetnék, mert elmondhatom magamról, hogy azt csinálom, amit szeretek, a megélhetésem forrásai a hivatásaim. Mert hogy több van, elsősorban az írás, aztán a gyászolók, válók egyéni és csoportos segítése, és a képzések, előadások, ahol a tapasztalataimat átadhatom. Ezeket mind szeretem, és ezek biztosítják a megélhetésemet is, gond tehát egy szál sem.

Jó, de hát még van előttem pár évtized (ha igaz), nyugdíjas életet nem tervezek, no de akkor csak kellene valami új, ami friss energiákkal tölt fel, új lendületet ad. És még valami. Most nagyszerűen megélek a munkámból, ám jó lenne, ha valami akkor is csurdogálna, ha éppen eltöröm a lábam, vagy bármi oknál fogva kis időre (netán végleg) kivonódok a forgalomból, azaz, nem ártana némi passzív jövedelem is.

Mivel azonban már túlságosan is bejáratott módon mennek a dolgaim, ezért nincs szemem a változásra, új megoldások felfedezésére. Magamtól tehát nem találtam meg a lépcsőt, amire fel kellene kapaszkodnom, így egy coach segítségét kértem. Még csak párszor találkoztunk, de máris megteltem pezsgő energiával. Amit együtt csinálunk, az egy kreatív folyamat, amelyben Emese segít új nézőpontokat találnom, saját láthatatlan erőforrásaimat felismernem. Együtt alkotunk, megalkotjuk az új Singer Magdit, aki amúgy ugyanaz, sőt, a világért nem az a cél, hogy egy másik személyiség legyen, csupán az, hogy kibontakoztassuk a rejtett dimenzióit is.

Most tehát coacholok, ez a legújabb dilim, és mondhatom, nagyon élvezem!