Könyv – nélküled – Singer Magdolna

Bemutató

Singer Magdolna – nélküled
könyvrendelése

Óriási segítséget jelenthet ez a hasonló helyzetben lévők számára és gondolom, óriási segítség volt a regény megírása számodra is a feldolgozás folyamatában. Fájdalmasan gyönyörű mű a mocsárban vergődéstől a kristálytiszta felismerésekig. Békés Emőke családkísérő dúla, a regénybeli események követője

Képernyőfotó 2017-09-03 - 8.35.38

Képernyőfotó 2017-09-03 - 8.35.38

A Megrendelem a könyvet! gomb megnyomását követően,
egy biztonságos megrendelő oldalra kerül.

2260Júlia véget nem érő, fáradságos töprengéssel, szigorú önreflexióval vizsgálja házasságának húsz évét. A megtagadás, megaláztatás fájdalma, az önértékelési válság, nárcisztikus sérülés, kétségbeesés odáig taszítja, hogy meglepve ismeri fel magában a bosszúvágyat, a pusztító dühöt és a rosszindulatot is. A gyász útja kegyetlen önismereti út is egyben, akarva, akaratlan szembetalálkozik saját árnyékszemélyiségével, azzal, akit ötvenes éveire sem ismert meg önmagában. Végigmegy a gyász kegyetlen stációin, hogy aztán a harag mindent befedő vastag rétegén átgázolva megtalálja az elveszített szeretetet. Ekkor képessé válik felismerni, majd elsiratni a veszteséget, és ezáltal eljutni az elfogadásig. A krízisek veszélyek és esélyek is egyben, olyan sorsfordítók, amelyben ott rejlik a választás és változás lehetősége. Júlia nem marad az áldozatszerepben, hanem felvállalja saját felelősségét, és ezzel esélyt ad magának az újrakezdésre. A szerző nem csak íróként, de gyásszal foglalkozó mentálhigiénés szakemberként is a lélek ismerője, ezért az izgalmas, fordulatokban is bővelkedő önéletrajzi ihletésű regény legfőbb erénye, hogy valódi lélektani drámát mutat be Júlia sorsán keresztül. Az elengedés nehéz lelki folyamatának hiteles érzékeltetésén túl abban is segítséget nyújt a hasonló sorsúaknak, hogy megmutatja a reményt is, azt, hogy egy fájdalmas szakítás akár egy jobb, gazdagabb élet küszöbe lehet. Az újrakezdés hősies bátorsága pedig mindenki számára erőt adhat: akár válik, akár nem.

Kerem engedje meg, hogy gratulaljak a munkassagahoz. (Svajcbol irok, ezert ekezetek nelkül, elnezeset kerve.)
“Nelküled” cimü könyve letehetetlen volt, pedig nem vagyok ebben az elethelyzetben – konkretabban nem valok jelenleg – , de ebben a kegyetlenül öszinten megirt müben megiscsak sokszor magamra ismertem.. Hianypotlo a hangnem, a modor es a tartalom, ahogyan ir. Az eletmüve is igencsak tiszteletre melto, tele eredmenyekkel es 4 csodas gyermekkel. Lam, megiscsak összeegyeztethetö a fajsulyos munka/karrier a gyermeknevelessel? Az irasaiban olyan fontos, esszencialis mondatokat talaltam, amiket legszivesebben kiirnek egy cetlire es kiragasztanek mindenhova. Nem rabolom tovabb az idejet, mtürelmet..Csak hadd köszönjem meg, hogy segit, gyogyit es AD MAGABOL folyamatosan, evtizedek ota.  Nekünk, gyengebbeknek.. 🙂
F. Zsuzsanna

Kedves Magdolna! Ezúton szeretnék köszönetet mondani Önnek azért, hogy megírta a Nélküled című, elképesztő regényt. Öt éve, két kisgyerekkel, egyedül vágtam neki az új életnek, de a válásunkat nem tudtam feldolgozni. Jártam több pszichológusnál, mindig a gyerekkori gyökereimet boncolgatták, ami egyre terhesebbé vált számomra. Egyre keményebbé váltam, de a feldolgozás nem ment. Meg is szakítottam a terápiákat. Karácsony előtt megtalált a Nélküled. Négy nap alatt felfaltam a könyvet, de nem volt elég. Néhány nap elteltével, szövegkiemelővel a kezemben kezdtem újra olvasni és újra átélni az egész történetet. Most is olvasom, lassúbb tempóban, aláhúzogatva, megrágcsálva a rendkívül értékes gondolatokat. Lehet, hogy harmadszorra is elolvasom. Most először – az Ön regényének segítségével – engedem át magam a fájdalomnak. Megengedem magamnak a rosszkedvet, nem akarom már elnyomni az agyalást, hagyok mindent, amit a könyv tesz velem. Fantasztikus érzés ez a fajta megengedés. Mindenki azt mondja nekem, hogy “Kriszti, neked fogalmad sincs, Ti milyen szépen váltatok el.” Talán ez volt a baj. Igen mélyre ástam a fájdalmamat. Nagyon hálás vagyok Önnek ezért az érdekes belső utazásért. Kriszti

Képernyőfotó 2017-09-03 - 8.35.38

A Megrendelem a könyvet! gomb megnyomását követően,
egy biztonságos megrendelő oldalra kerül.

Idézet a könyvből:

előlap“− Júlia vagyok és válok. Húsz éve vagyok házas, és biztosak voltunk benne, hogy együtt éljük le az egész életünket. Aztán elmúltak a nagy érzelmek, a kapcsolatunk barátsággá szelídült. Kísérletező pár voltunk, azt hittük, mindent elviselünk egymástól. Azt akartuk, hogy felpezsdüljön a szerelmünk, ezért megengedtük magunknak külső kapcsolatot. Ide jutottunk.

Erika vagyok és válunk. Mindig sírok, most se tudok rendesen beszélni. Meghaltak a gyerekeink tizenkét éve. Ikrek voltak, kislányok. Belefulladtak a tengerbe. Túléltük, összekapaszkodtunk, azt hittem, ez a tragédia örökre összetart bennünket. Visszatért az életbe vetett bizalmunk, mertünk még gyerekeket vállalni. Kezdtük megengedni magunknak az örömöt. És most elhagyott…

Emma vagyok és válok. Sikeres voltam, energikus, magabiztos, amikor férjhez mentem. Két gyerekünk született, otthon maradtam. Feladtam az állásomat, majd lassan-lassan önmagamat is, árnyéka lettem az egykori ragyogó nőnek. Mindenem volt a család, mindent elkövettem, hogy béke legyen, alkalmazkodtam a végtelenségig. Aztán rájöttem, hogy megcsal. Megígérte, hogy abbahagyja, de folytatta. De nem a nőkről szól a történet, ők jöttek-mentek János életében, sokkal inkább arról, hogy nekik köszönhetően rájöttem, milyen ember valójában a férjem, és hogyan járulok hozzá én magam, hogy fenntartsunk egy áldatlan állapotot. Beadtam a válókeresetet. Semmire sem vágyom jobban, mint hogy külön éljek…

Károly vagyok, és válok. Tudjátok, hogy van: az ilyesmi mindig csak mással történik meg. Elhagynak férfiakat, elszakítják tőlük még a gyerekeket is, tudom. De az én feleségem soha nem szerethet bele másba, és soha nem tenné meg, hogy akadályozza a kapcsolattartást a gyerekekkel. Nem én vagyok, akivel ez megtörtént, ez csak egy rossz álom, remélem, minél előbb felébredek. Nem is tudom, mit keresek ebben a csoportban.

Kata vagyok, én is válok. Szépen megegyeztünk, hogy az lesz a legjobb, ha szétválnak útjaink, hiszen már semmi nem köt össze bennünket. Békével elengedtük egymást, még egy szép kis szertartást is csináltunk, amely során minden jót kívántunk egymásnak. Most azonban, hogy ő talált magának valakit, mindent kívánok neki, csak jót nem… Megőrültem teljesen, forr bennem a méreg, nem tudok aludni, kémkedek utána, mindenkit ezzel traktálok, már menekülnek előlem a barátaim és a munkatársaim. Kifordultam önmagamból, pedig éppen az történt, amire vágytam: új életet kezdhettem. Hát, szép kis új élet, mondhatom!

Júlia vagyok és válok, mondtam tegnap hősies elszántsággal a válók első csoportfoglalkozásán, elcsukló hangon, pedig nem akartam, pedig inkább nevethetnékem támadt. Hát ide jutottam, mint az anonim alkoholisták az amerikai filmekben: „Joe vagyok és alkoholista”, keseregtem magamban, miközben próbáltam megfogalmazni, mi a fenét keresek ott. Húsz évig voltunk együtt, és biztosak voltunk benne, hogy együtt éljük le az egész életünket, magyaráztam, mindenkit meg akarva győzni, hogy milyen szilárd volt a mi kapcsolatunk, hogy a férjem milyen klassz ember valójában, és hogy a mi válásunk tulajdonképpen csak egy véletlen.

Válok, igen, tegnap végre kimondtam. Azóta sok minden más lett, elsősorban én magam. Például gazdagodott a szókincsem, ez is a válás hozadéka. Hétköznapi szóvá vált a geci, a társaival együtt. Nem csak magamban, és nem csak, ha haragszom. A gyerekek élvezik. Szerintük ez menő.

− Ez a geci macska odakakált az előszobába! – ordítom dühösen.

Nem odaszart, az csúnya szó, az anyukám megnevelt, ilyet soha nem ejtenék ki a számon. A mi macskánk nem húgyozik vagy szarik, hanem pisil és kakál. Az a geci! Igaz, hogy ötven is elmúltam, és az anyukám régen halott, lehetne végre saját értékrendem, talán van is ebben-abban, de többnyire még mindig az anyukám tartja a karmesteri pálcát. A múltkor meglátogattam a kisebbik lányomat, Dorkát a lovardában, ahol olykor besegít. Azt találta mondani a ló hátsó feléből rendszeresen kibuggyanó, és ezzel neki állandó elfoglaltságot nyújtó anyagcsere-végtermékre, hogy szar. Bántotta a fülemet a szó, így nem beszélünk. De egy hatalmas ló óriási kupac ürülékére csak nem mondhatom, hogy kaki! Hogy hangzana? Viszont akkor mi? Trágya? Fécesz? Ürülék?

Ha az élet ilyen bonyolult egy ilyen kis kérdésben, hogy a fenébe ne lenne az egy váláskor? Vizsgálhatom magam hónapokon át, mit érzek valójában, mi van a mélyben, mi van a harag alatt. Egy valami biztosan: gyötrelem. Véget nem érően.

Különben egyáltalán nem geci. Ez csak a haragom, ami ebben a formában jön elő belőlem. A haragom viszont hozzá kötődik, ezért most ő a geci, noha valójában ebben ártatlan. Két síkon futnak az érzéseim. Vannak a meztelen érzések, amik olyanok, amilyenek. De a gyanakvó, megfigyelő énem sejti, hogy vannak olyan érzelmeim is, amik viszont megcsalnak.

A mi házasságunk jó volt, ismételgetem magamban, miközben rugdosom a lehullott diókat. Vagyis hát éppen ezen töprengek hónapok óta, hogy mi volt benne valóban jó, és mi az, ami önámítás.”

 

Nagyon bátor dolognak tartom, hogy megírtad és kiadattad ezt a könyvet, ami azért jó mélyre megy az érzelmekbe, még ha humorosan és elegánsan is van tálalva. Ami nagyon tetszett benne, hogy nem sok időt vesztegetsz a könyvben az önostorozásra, se arra, ki, mit mond, tanácsol, mit és hogyan “kellett volna” csinálnod, hanem tisztán a belső történésekre fókuszálsz, megadva magadnak az időt, a teret is, jó barátként közelítve önmagadhoz. Így aki a könyvet elolvassa, az is a barátjának fog érezni. De félelmetes, mennyire éles tükröt tart! Hol szemből mutat, hol oldalról, hol felülről, aztán meg alulról, de minden benne van, pedig nem is rólam szól. Fantasztikus! Eddig a latin-amerikai szerzőkért rajongtam, most a Singer Magdi regényeiért. Teljesen elfeledkeztem minden munkakereséssel kapcsolatos nyűgömről. Sz. Ildikó

Kedves Magdi! Most vettem csak kézbe a könyvedet; az ünnepek alatti pihenőidő mindig alkalmas az elmélyülésre (is). Bevallom, egyetlen más írásodat sem olvastam idáig, a halál-gyász kérdéskörnek eddigi életemben szerencsére nem volt aktualitása. A Nélküled-et viszont alapműnek tartom, Téged pedig bátor és remek írónak. Kettőtök kegyetlen vergődéséből hozzám csak rezgések jutottak el, de az élményt mégsem az jelentette, hogy a bátran kitárt ajtón és ablakokon át engedtél lenéznem a pokol mélyére, hanem annak felismerése, hogy milyen könnyen félre tud siklani a legjobb kapcsolat is, és mennyire gyorsan és észrevétlenül el lehet érni a lejtőnek azt a pontját, ahonnan a túlélés egyetlen esélye az ugrás marad. Bár síugrást még sosem követtem el (a Himalája és a bungee jumping után nem lepődnék meg, ha Te már igen), de az lehet ilyen. Amikor felállsz arról a hajmeresztő kis padról, és ráengeded magad a sáncra. Júlia történetét ezért nem is elsősorban/kizárólag a válás útjára lépők számára tartom kötelező olvasmánynak, hanem mindenkinek, aki házasságra adta, vagy szándékozik adni a fejét. Júlia és Barna kálváriájának ezer részletét élheti meg bárki ismerős élményként, aki valaha is próbálkozott párkapcsolatban élni.   Attila

bemutató_hatter nelkul

Képernyőfotó 2017-09-03 - 8.35.38

A Megrendelem a könyvet! gomb megnyomását követően,
egy biztonságos megrendelő oldalra kerül.