mestermunka és társaik

mestermunka és társaik

A tegnappal kezdem, noha hetekre való elmaradásom van.  A legkisebb gyermek még Waldorfba jár, tizenkettedikes, és ezen a héten mutatják be a mestermunkáikat.  Tegnap az én fiam került sorra, és csak azért nem zengedezek itt himnuszokat, mert magamról azt blogolok, amit akarok, családtagról és másokról meg amit ők akarnak. És hát egy ilyen kamaszkorú mindent kíván inkább, mintsem hogy az anyja róla fecserésszen. Úgyhogy meghatódva hallgatok.

Viszont a Waldorfról zengedezhetek kedvemre. Azért ez nem semmi, amikor ezek a 18 éves srácok odaállnak egy nagy közönség elé, és összeszedetten, hitelesen, magabiztosan beszélnek 30 percig egy választott témáról, amire egy éven át készültek. Na jó, nem készültek ennyit, mert gyerekek, mert halogatták, és aztán nem győztek ráhajtani, de ez részletkérdés. A tegnapi nap hatása alatt állok, ezért is szántam rá magam, hogy írjak ide, pedig naná, hogy nem érek rá blogolgatni.

De ha már itt vagyok, akkor egyebekről is tudósítok. Több tréning volt az elmúlt hetekben, köztük egy nagyszabású egy intézményben, ami csodálatosan sikerült. A többi is, és ami elgondolkodtatott, hogy a résztvevő emberek annyira nagyszerűek, öröm volt megismerni őket, és hogy mi legyen, hogy ne szakadjon meg velük a kapcsolat? Gondoltam, valami szalont vezethetnék, partikat adhatnék legalább pár havonta. Aztán az jutott eszünkbe a Napfogyatkozás Egyesület titkárával, hogy csinálhatnánk nagy majálist, pikniket a szabadban azoknak, akik elvégezték a gyászcsoportvezetői képzést. És a gondolatot tett is fogja követni, mindjárt ezen a tavaszon-nyáron!

No és mi volt még velem mostanság? A csuda se tudja, megnézem a naptáramat. Aha! Tévé és rádió felvételek. Ide kellene tenni a linket, de a fene se keresgéli. Ho’oponopono előadás, eljött Mabel Katz Magyarországra, hát megnéztem. Nem sikerült meggyőznie a ho’poonoponót illetően, de 1. ez nem is volt a célja, 2. engem nem is kell szerencsére meggyőzni, mivel hiszek benne.

Most nézzünk előre is, ki tudja, mikor jövök ide megint blogot írni. Holnap Miskolcra megyek tréninget tartani, holnap és holnapután itt Budapesten lesz tréning, de ezt csak a magamról való beszámoló miatt írom, viszont ami esetleg másokat is érdekelhet: kedden, 16-án író-olvasó találkozón leszek, 17 órai kezdéssel a Fészek Füredi Könyvtárban (1144 Rákosfalva park 1-3), és szombaton pedig a Könyvfesztiválon, a Millenárison dedikálok a Jaffa sátránál Somával együtt.

Most hét ágra süt a nap, és lehet, hogy csak azért is elmegyek egy fél órára gyalogolni! Amúgy akkor jönnek a legjobb gondolatok, a regényhez is – jut eszembe, haladgat a regény is – és ez azért jó, mert csökken a bűntudatom, ami azért van néha, mert számtalan teendőmet félretéve törődök a testemmel és a lelkemmel is, és elindulok a walking botjaimmal fel a hegyre, ami itt van az ablakom előtt és kínálgatja magát.

 

 

Hagyj üzenetet