mindhalálig

mindhalálig

Elkezdtem végre írni az új regényemet, amibe a hospice-os tapasztalataimat fogom beleszőni. Szó lesz benne a z életvégi kérdésekről, arról, hogy milyen értékes idő lehet az utolsó időszak, nem csak a halál várásának fájdalmas időszaka, hanem érés, fejlődés lehetősége, kapcsolatok rendeződése, sőt, felfénylése, szeretet, meghittség, a transzcendenshez való viszonyulás, és így tovább.

Meg persze a nehézségek, a küzdelmek, az elszakadás fájdalma, az elmenő gyásza, a búcsúzása. Meg a miért pont én, a rohadt életbe!

De ez regény lesz, úgyhogy lesz benne házasság, és krízis, és viták, és egyet nem értések, és fordulatok, és új szerelem, mi több, látszólag erről szól a regény, és csak titkon lopom bele a legfőbb mondanivalót, csak annyira adagolva, hogy az viselhető legyen az emberek számára, de mégis tanulságos, mert hát bizony, akár tetszik, akár nem, senki nem mentesül ezektől a kérdésektől, akármennyire is szeretné azt hinni, és akkor jó lenne, ha nem annyira váratlanul sújtana le a családra például egy gyógyíthatatlan betegség csapása, és tudnánk, hogyan segítsünk hozzátartozónknak, és majd, ha eljön az ideje, hogyan akarjunk mi magunk is átlépni az ismeretlenbe.

Most az a munkacíme a készülő regénynek, hogy Mindhalálig, de persze lehet, hogy teljesen más lesz a végén. Különben is, ezek csak a fő csapások, végül a könyv íratja meg magát, ahogyan az szokott lenni, és kanyarog, amerre ő látja jónak, én meg csak futok utána a tintába mártott tollammal.

Hagyj üzenetet