mit hozott a konyhára a transztánc?

mit hozott a konyhára a transztánc?

Transztánc

Tegnap igazán elégedett lehettem magammal, már ami a mozgást illeti. Bár tudtam, hogy este transztáncra megyek, mégis elmentem a szokásos túrámra és begyűjtöttem a hegyen az illatokat, a madárcsicsergés és patakcsörgés hangjait, no meg a szépséges látnivalókat, amennyire csak képes voltam. Mert hogy néha úgy érzem, kevés befogadó kapacitással rendelkezem, vagy pedig az élmény sok, nem is tudom.

Transztáncon nagyon régen voltam utoljára, és éppen töprengtem, hogy jól esne mostanában, meg aztán meg is nézném, mi van bennem, és mi vár rám a jövőben? Erre a vágyamra válaszként jött egy hírlevél, hogy szombaton lesz éppen. Így aztán rohanvást mentem. Voltak már mélyebb élményeim is, mint a tegnap esti, sajnos eléggé bent maradtam az agyamban. De azért még így is sokat hozott a konyhára. Először is, azt láttam, egész jó a lelkiállapotom, nincsenek eltitkolva önmagam elől fájdalmak és rossz érzések – mert bizony volt már, hogy feltörtek ilyesmik, bármivel is áltattam magam – igaz, akkor éppen váltam. Aztán voltak a jövőmre vonatkozó jó kis villanások és üzenetek, mondjuk úgy, a tudattalanomból, vagy a felsőbb énemből, vagy az Univerzumból, vagy magától a Jóistentől. Ezek az üzenetek mind egy szálig jólesőek és megnyugtatóak voltak. Kár, hogy ezt egy az egyben nem tudom átmenteni a hétköznapjaimra, amelyekben természetesen akadnak aggodalmak és nyugtalankodások. Végül valahogy a készülő regényem is odatolakodott, de milyen jól is tette, mert egész fejezetek születtek meg bennem, sőt, váratlan fordulat is.

Ennek köszönhetően ma aztán végre nekiláttam a két hónapja szerencsétlenül dekkoló regény folytatásának is. Nem azért hagytam abba, mert elakadtam, hanem az elfoglaltságaim miatt, és ha leállok, akkor hiába van időm, nem tudok pár órákra visszatalálni. Ahhoz, hogy írni tudjak, benne kell lennem a folyamatban. Ha kiesek belőle, akkor a szabadidőmben nem írok, hanem olvasok, pihenek. Amit akkor is teszek, ha regényt írok, csak akkor még  főzés közben is berohanok a gépemhez, és beírom a házimunka során felbukkanó gondolatot. Ha viszont kiesek belőle, annyira eltávolodom a sztoritól, hogy nem jut eszembe sem főzéskor, sem semmikor egy szál betű sem a regénnyel kapcsolatban, akkor az egész alszik.

Még csak dél van tehát, és máris azzal a jóleső érzéssel írok itt blogot, hogy a mai délelőtt vagy 8000 karakterrel gazdagítottam a regényt. Úgyhogy nyugodtan mehetek túrázni ismét.

Hagyj üzenetet