na jó, megbocsátok a mikulásnak

na jó, megbocsátok a mikulásnak

Miku

Kislányként nagyot csalódtam a Mikulásban, máig nem hevertem ki. Szájharmonikát kértem tőle szívhez szóló levélben, amire volt pofája azt válaszolni, hogy az kisfiúknak való, elégedjek meg azzal, amit kapok. Ezt válaszolta. Kicsit fiús voltam, a fiús játékokat kedveltem, és gondolom, a szüleim próbáltak lányt faragni belőlem, ezért kis tűzhelyet kaptam csöpp edényekkel. Mondanom sem kell, mennyire utáltam.

Elmeséltem ezt a nyári Válás és újjászületés táborban.

Egy férfi és egy nő külön külön feljegyezte magának, gondolva, ezt nem szabad annyiban hagyni! Aztán később összeszövetkeztek. Amikor végre eljött az ő idejük, Sanyi telefonált, pénteken otthon vagyok-e, mert felugranának Szilvivel. Otthon vagyok, ugorjatok!

Pénteken egy krampusz és egy Mikulás állt a kapuban. Meg még egy mini krampusz is, Szilvi kislánya. Lelkendeztem, hogy milyen jó fejek, milyen aranyosak, majd mikor tereltem fel őket a lépcsőházban, azért nem átallottam közölni velük, hogy mondjuk, ami engem illet, én csalódtam a Mikulásban. A nappaliban aztán egy kis éneklés és hókusz-pókusz után átadták az ajándékot. Bontogatom, bontogatom, hát mit látok? Sok különleges édesség mellett egy szájharmonikát! Frenetikus volt a hatás! Több, mint fél évszázadot késett a Mikulás, de végül csak elhozta, amit kértem! És ez így életem egyik legnagyobb ajándékává vált!

Még aznap este elkezdtem tanulgatni. Kicsivel több, mint nulla az esély, hogy akár egy dalocskát is megtanulok, de legalább megpróbálom.

Másnap konferenciára mentem, és felvettem egy stoppos fiatalembert. Kérdeztem, merre tart, dolgozni megy szombaton, vagy hova? Kiderült, dobol, és próbálni megy a zenekarához. Mondtam szuper, én is zenész vagyok, üdvözlöm a csapatban. Ó, igen, és milyen hangszeren játszik? Szájharmonikán. Hát ez nagyon klassz. És mióta? Este óta.

Emlékezzünk erre a napra, így kezdődött zenei karrierem.

Hagyj üzenetet