ötleteljetek velem!

ötleteljetek velem!

Old Female Motorcrosser

Old-Female-MotorcrosserJó néhány éve buzdítanak azok az emberek, akik különféle csoportokban, vagy író-olvasó találkozókon a közelembe kerülnek, hogy indítsak olyan csoportot, ami az életközépen túliaknak szól elsősorban. Az új életszakasz kínálta lehetőségek felismeréséről, új kihívások bátor felvállalásáról, lendületről, önbizalomról. Arról a töretlen hitről, amivel Polcz Alaine biztatott engem a halála előtti hetekben, hónapokban: Magdi, most kezdődik az életed! 55 éves voltam ekkor.

Sokáig ellenálltam. Hogyan tudnám én azt a hitet átadni, amit Alaine adott nekem? Hogyan tudok én segíteni bárkit is abban, hogy önmagára találjon, ha elvesztette az erejét, lelkesedését?

Mostanra azonban eljutott hozzám végre a sok kérés, közkívánatra mégis indítok ilyen csoportot ősszel.

Mert azt látom, miért pont engem kérnek erre.

Idemásolok egy részletet a nemrégen, 20 oldalban leírt életem összefoglalójából, amit amúgy nemsokára felteszek a honlapomra azon néhány ember számára, akit érdekel, és hajlandóak ilyen részletességgel olvasni rólam. Ebből a részletből kiderül, miért engem noszogatnak, hogy csináljak csoportot.

A legkönnyebb előadás (szerűség), amikor magamról beszélek. Nem kell készülni, jön, ami jön, csak arra kell ügyelni, hogy ne bugyogjon szét, mint a kelt tészta, belefullasztva a hallgatóságot, legyen benne struktúra, felépítés.

Kiderült, a legkönnyebb előadásom a legsikeresebb.

Amúgy a fene sem akart magáról beszélni. Kérdeztek, válaszoltam.

Író-olvasó találkozókon mi mást kérdeztek volna: Hogyan lett író? Már gyerekkorában is ez akart lenni? Az akartam lenni, de nem lettem író. Bár írok. Bár csomó könyvem megjelent. Mert hát ki az író? Eszterházy, isten nyugosztalja. Kun Árpád. Dragomán György. Tóth Krisztina. Ilyenfélék. De hát az egyszerűség kedvéért maradjunk mégis ennél a szónál, író, mert hogy nincs szó azokra, akik nem „igaziak”.

Ott tartottam, hogy nem nekem jutott eszembe az életemről mesélni, csak belekeveredtem. Nem is egyszer, sokszor.

És egyszer csak felkaptam a fejem valamire.

A hallgatóság annyira izgalomba jön, mintha mindenkinek külön-külön a saját lottó ötöséről adnék hírt. És úgy távoznak, mintha egy elegánsan finom rúgással a saját életük pályájára lendítettem volna őket.

Mert miért?

Ismernek innen-onnan, hiszen azért jöttek el, olvasták a könyveimet, tanulmányaimat, talán már hallottak előadást is tartani a gyászról, válási és egyéb veszteségekről, talán hallottak-láttak rádióban, tévében, szóval van már egy kialakult képük rólam, ami alapján egy sikeres ember benyomását keltem.

És akkor ezek a harmincas, negyvenes, ötvenes nők – meg az a kettő darab férfi, aki tévedésből ül ott, vagy a felesége rángatta el –, akik úgy képzelik, már rég lekésték az életük vonatát, és jó ideje toporognak a Senki Földjén, azt hallják, hogy ez a nő itt 48 éves korában szerezte az első diplomáját, hogy 43 éves korában jelent meg az első könyve, majd 10 évig a nagy büdös semmi, és valójában csak 55 éves kora után kezdtek sorban megjelenni a könyvei. Meg hogy ez a nő is volt egy csomószor a padlón, és kezdte nulláról újra meg újra. Hogy 55 évesen a válása után megrettenve állt új otthonának nappalijában, és úgy forgatott egy mondatot forrongó agyában, mint egy hatalmas éles macsétát: Uram atyám, miből fogunk élni? Hogy aki itt laza könnyedséggel beszél az életéről, meg komoly témákról előadásokat tart lépten-nyomon, korábban még bemutatkozni sem mert egy 5 fős kis körben, és 36 évesen úgyszólván telefonálni sem tudott?

Yeeeeeah! Akkor még velem is megtörténhet bármi! Még én is lehetek akármi! Lehet, hogy mégsem vagyok annyira öreg 30-40-50 akárhány évesen? Lehet, hogy remélhetek?

Néha találkozom olyannal, aki korábban hallotta a történetemet, és odasündörög hozzám, hogy ebből az atomreaktorból, aki én vagyok számára, szippantson újra egy kis energiát. Megfogja a szoknyám szélét: Magdi! Csak egyetlen mondatban, elmondanád, hogy milyen későn kezdtél mindent, és mégis… izé, szóval, na. Eszemben sincs a kérdésére válaszolni, legkevésbé sem rám kíváncsi, azt mondom, amit hallani szeretne: Igen, láss neki, figyelj, nagyon fiatal vagy, előtted az élet, ne cicózz, hajrá!

Talán így érthető, miért kérnek arra, csináljak ilyen Újratervezés csoportot. Ez egy névötlet, de nem tudom, mi legyen a neve. Ezért is írok, segítséget várok névadásban is, de nem csak abban, hanem bármiben, ami ezzel kapcsolatos. Ha téged is érdekelne egy ilyen csoport, írd meg. Ha ötleted van, mi legyen benne feltétlenül, írd meg. Hogy mi ne legyen benne a világért se, azt is írd meg!

Úgy tervezem, ez nem hétvégi program lenne, hanem hétköznap, kéthetente, 17-21-ig, összesen 8-10 találkozással.

Egy kis brainstorming, ilyen nevek jutottak eszembe: Újratervezés. Start. Feltámadás. Lendület. Impulzus. UP! Tűzmadár, Phőnix, Griff  (ez a három tetszik, de elcsépeltek), Félidőn túliak társasága FTT. Á, megvan! Fasza csajok társasága FACSATÁR.

Hasonlóan bárgyú, netán használható ötleteket kérnék szépen!

A Feltámadás is tetszene, de az túl vallásos színezetű, de mit szólnátok a görög változatához: Anasztaszisz, amiből ered a feltámadás kifejezés.

Sáfrány (a világ legdrágább fűszere, volt idő, hogy az arannyal ért fel).

 

Mottó – régi kedvencem:
Kitárva áll a földgolyó világa,

aki nem mer, minek remél hiába!

Schiller

Íjatok!  magdolna.singer@gmail.com – vagy a facén.

Hagyj üzenetet