repce és társaik

repce és társaik

Re

Tegnap Hévízre autóztam, író-olvasó találkozóra hívtak. Már az út eleje is kellemes volt, jó zenéket hallgattam, és belelazultam a vezetés, a táj, a kiszakadás örömébe, de amikor olyan vidékhez értem, ahol véget nem érően sárgállott a repce, hát onnantól egészen extázisba estem. Különösen, amikor már letértem az autópályáról, és feltűnt a repceföld mögött a Balaton is a hegyekkel, ez így együtt olyan látvány volt, hogy arra lettem figyelmes, hogy fülig érő vigyorral nézem. Ekkor meg annak kezdtem örülni, hogy képes vagyok így átélni az örömöt. Azt az örömöt, amit gyerekkorunkban kiválóan sikerül pillanatonként magas fokon átélni, de felnőttként azért már jobban meg kell érte küzdenünk.

Hévízre előbb érkeztem – szándékosan, hogy a munka ürügyén eljátszhassam a gondtalan turistát -, és lődörögtem a városban. Rengeteg a zöld, a kertekben ősfák, virágok léptem nyomon, és hercigen rendben tartott házak, kúriák, üdülők.

Az író-olvasó találkozó jól sikerült azt hiszem – a válás lélektanáról kellett beszélnem -, csak az zavart, hogy a helyi tévé vette az egész “előadást”, ami egyáltalán nem zavart volna, csak emiatt egy mikrofon állvány mögött kellett állnom, nem pedig barátságosan a hallgatók között ülnöm/állnom.

Kedden is lesz egy író-olvasó, Budakalászon, nem is tudom, mi a pontos címe az előadásomnak, valami olyasmi, hogy 50-en túl is van élet. Erről igen lelkesülten tudok beszélni, mert úgy látom, nem csak hogy van élet, de ott kezdődik igazán! Ha valakit érdekel, 18-kor kezdődik a városi könyvtárban.

Régen írtam, úgyhogy van miről beszámolnom bőven. Sepsiszentgyörgyön voltam, ahol két tréninget is tartottam, a második 3 naposat az exférjemmel, sok jó ember részvételével. Az ex-szel először tartottunk együtt “Válás és újjászületés” trénerképzést, úgyhogy ezzel debütáltunk, és ha nem rólunk lenne szó, azt írnám, óriási sikerrel (még vastapsot is kaptunk), de mivel rólunk van szó, így csak azt írom nagy szerényen, hogy remélem, mindenki megelégedésére.

Utána Csíkszeredára utaztam, ahol iskolapszichológusoknak tartottunk 3 napos képzést egy kolléganőmmel a gyermekek gyászáról, és a segítés módjáról. Itt is kedves, jó emberek közt lehettünk, úgyhogy nagy élmény volt az egész erdélyi tartózkodásunk.

Bár mindkét városban reggeltől estig csak dolgoztam, de azért volt módom egy kis bámészkodásra is. Szentgyörgyön például a képzések után, Csíkszeredára utazás előtti órákban sétálgattam a városban, és végre módom volt megismerkedni közelebbről Gábor Áronnal. Hatalmas transzparenseken, óriási freskókon lehet olvasni az életét – kép és szöveg együtt. Kifejezetten vonzó pasi lehetett, szívesen megismerkednék vele személyesen is.

Csíkszeredán meg voltak olyan kedvesek a vendéglátóink, hogy ebédszünetben elvittek Csíksomlyóra, és láthattuk a templomot, meg a zarándokhelyet. Ménkű meredek dombon lehet felmászni, szerintem csak négykézláb, ha az eredeti stációkat akarjuk követni. Ha nem, akkor van egy kényelmesebb út is. Esténként pedig a képzés után még csatangoltunk a gyönyörű városban, és még “kocsmáztunk” is, bár az az egy pohár martini, amit megittunk, biztosan meglepődne, ha hallaná, hogy lekocsmázom a vele való intim együttlétet.

A vonatozás viszont kegyetlenül hosszú, és fárasztó, bár nekem legalább nem volt közben többször is vezeték szakadás, mint az exemnek, aki előbb jött haza, hiszen én még továbbmentem Csíkszeredára.  Alaposan elfáradtam, és nagyon jó volt hazajönni, húsvétolni, családozni, lazulni, meg visszatérni a munkába. Ja, és közben meg kizöldült és virágba borult itthon minden, amit azóta sem szűntem meg csodálni, sajnos inkább csak az erkélyről, túrázni csak kétszer voltam azóta.

Hagyj üzenetet