solymári magazin

solymári magazin

Könyvajánló

 


Júlia vagyok, és válok

 

 

Dúl Antal írja Hamvas Bélával kapcsolatban, hogy mennyire fontos egy írás szubjektivitás-foka. Ha magas, akkor az írás érdekfeszítő, ha alacsony, akkor az írás érdektelen. Az érdekfeszítő írás mindig eredeti, egyedi és személyes, továbbá mentes a közhelyektől, a szószaporításoktól és a meddő általánosításoktól. Az ilyen írások mágnesként vonzzák az olvasót, aki a precízen megfogalmazott mondanivaló mögött örömmel fedezi fel az író arcvonásait. Singer Magdolna könyveinek és tanulmányainak szubjektivitás-foka igen magas: az események aktív vagy passzív átéléséről egyszerűen és őszintén fogalmaz, az olvasó saját vagy környezetének problémáira, kérdőjeleire, bizonytalanságaira ismer bennük. Író és interjúalany, író és olvasó együtt „beszélik ki” közös szorongásaikat. Singer Magdolna természetesnek tartja ezt a kapcsolatot: „Ha szívvel van benne az alkotás folyamatában, megtermékenyül az ember” – vallja.

Singer Magdolna, aki önmeghatározása szerint „veszteség-feldolgozásra szakosodott mentálhigiénés szakember, író-újságíró”, rendhagyó és ugyanakkor megkerülhetetlen, mint a legtöbb létige. Negyvennyolc éves, amikor megkapja első (művelődésszervezői) diplomáját, aztán szerez még gyorsan kettőt (mentálhigiéné és újságíró szakon), mert három a magyar igazság. Negyvenegy éves, amikor megírja súlyos betegsége történetét (A rák jegyében – szubjektív napló egy rettegett betegségről), amely új szakmai és emberi kapcsolatoknak nyit utat: ekkor kezdődik mély barátsága Polcz Alaine-nel, a magyarországi hospice mozgalom karizmatikus egyéniségével. Csatlakozik a mozgalomhoz, amelynek alaprendeltetését és filozófiáját alighanem Robert Zittoun francia tanatológus fogalmazta meg a legtalálóbban: „A palliatív gondozás azokat a feladatokat tartalmazza, amelyeket akkor kell elvégeznünk, amikor már nincs mit tenni.” Singer Magdolna később nem kívülálló szemlélőként, hanem beavatott tanítványként és igaz barátként kíséri végig Polcz Alaine-t az öröklét felé vezető úton: „Ó, Alaine…velünk volt az Isten. Ajándék ez a nap…hadd öleljelek meg…könnyes a szemed…az enyém is, igen.” (Partitúra – Utolsó beszélgetés Polcz Alaine-nel)

Ötvenéves, amikor megtapasztalja az egyik legextrémebb sport, a bungie jumping (nagy magasságból végrehajtott kötélugrás) izgalmát, majd néhány évvel később végig „trekkingeli” a kies Himaláját. (A „trekking”  szót az angolok a délafrikai búroktól kölcsönözték, és a legmagasabb nehézségi fokozatú túrák megnevezésére használják.) A trekking éppúgy extrém sport, mint a bungie jumping, vagy a gyereknevelés, és Singer Magdolna nem az a típus, aki kerüli a kihívásokat: három saját gyermeke mellé örökbe fogad egy negyediket. Ötvenes éveinek közepén jár, amikor második házassága is felbomlik. A válást, miként a nők (és természetesen a férfiak) nagy része, mély traumaként éli meg.

Korunk sajnálatos jelensége, hogy csökken a házasságkötések, és nő a válások száma. Belgiumban a házasságok háromnegyede, Magyarországon a kétharmada (2009) végződik válással. Hazánkban kb. négyszázezer férfi és kb. félmillió nő él elvált státuszban, vagyis a válás valóban tömegjelenség, amelyről beszélni, és amelyet kezelni kell. Singer Magdolna tizenegy könyve közül sorrrendben a tizedik a Júlia vagyok, és válok egy remekül induló húszéves házasságnak a válságtörténete. Igazi lélektani dráma, magas szubjektivitás-fokú masszív önéletrajz. Lebilincselően őszinte, lehengerlően szenvedélyes. A válás mindig valaminek a vége, ugyanakkor a kezdete is. Teológiai szempontból a válás a házasság halála. Sokszor érzelmi szempontból is az. A válás gyötrelmekkel, vádakkal és önvádakkal kísért, sokszor megsiratott és elátkozott veszteség, és – mint a halál – visszafordíthatatlan. (Igaz, vannak, akik más dimenzióban élnek: Gábor Zsazsa kilencszer mondta ki a boldogító igent, Elisabeth Taylor pedig hétszer ment férjhez, Richard Burton-höz kétszer is. Ketten összesen tizenhárom válást abszolváltak.)

Singer Magdolna, a szakember, a válást gyásszal kísért párkapcsolati veszteségnek tartja. Nem könnyű a gyászt megélni, elviselni és túllépni rajta.  Nem könnyű felismerni fogságunkat, hátat fordítani önkéntes börtönünknek, elsiratni a múltat, megbékélni a sorssal, felismerni saját hibáinkat, új reményekkel tölteni meg szomjas, kiszáradt szívünket. Ha egy traumatizált ember kénytelen végigmenni ezen az úton, nem árt, ha valaki fogja kezét. Mondjuk, egy szakképzett, empatikus gyásztanácsadó. Mondjuk, Singer Magdolna, aki megszenvedett azért a jogáért és különös képességéért, hogy másoknak is megmutassa a remény útját. A pszichodramatikus metodikával összeállított, interaktív beszélgetésekre épülő foglalkozásain Singer Magdolna arra próbálja rávezetni a „gyászolókat”, hogyan kell leválni egy kényszerpályáról, elmozdulni egy holtpontról, újrakezdeni egy megbicsaklott életet.

Singer Magdolna tevékenysége és érdeklődése szerteágazó, érinti a tanatológia területeit (haldoklás, halál, gyász), a palliatív gondozást, a hospice mozgalmat, a sérült gyerekek, a perinatális rendellenességek problémakörét, stb. Önvallomása ars poéticaként is felfogható: „A saját utamon járok, és ettől nagyon boldog vagyok! Előadásokat tartok, gyászolókat segítek egyénileg és csoportosan, szemináriumokat vezetek „Válás és újjászületés” címmel, cikkeket, tanulmányokat, könyveket írok, és saját magamra úgy gondolok, mint a legfőbb alkotásra. El nem fogyó ámulattal nézem, hogy mi mindent ki tud hozni magából az ember, ha akar!”

Singer Magdolna Solymáron él. Kedves olvasó, hamarosan személyesen is találkozhatsz vele, és megismerheted a könyvek mögötti embert. Az októberi író-olvasó találkozón szívesen látunk minden érdeklődőt.

 

Könyves Kata

 

Hagyj üzenetet