találkozás egykori önmagammal

találkozás egykori önmagammal

Olvasasó Gyerek

Elkezdtem újraolvasni azokat a klasszikusokat, amiket hajdanán olvastam. Most éppen Steinbecket és Zolát hoztam ki a könyvtárból. És olyat döbbentem rá, hogy talán még a gyerekek emeleti szobájába is felhallatszott.

Hogyan olvastam gyerekkoromban, kamasz éveimben? Nagyüzemi mennyiséget, csupán az örömért. Igaz, elméláztam az olvasottakon, meg elindítottak bennem gondolatokat, érzéseket bőségesen, de nem tudtam, hogyan járult hozzá a világ megértéséhez, életszemléletem formálódásához. A műveltségemhez tudom, hogy járult hozzá: sehogy. Nem jegyeztem meg az írókat, vagy ha igen, rosszul. Emlékszem, egyszer egy társaságban valaki kérdezte, olvastam-e valamit “Ápdájktól”. Nem, semmit. A nevét sem hallottam. Évekkel később hoztam csak össze, hogy az általam is olvasott Updike megegyezik a kérdéses “Ápdájk”-al. Az olvasmányélményeimről nem volt kivel beszélgessek. Szüleim olvasó emberek voltak, de nemigen beszélgettünk a könyvekről. A barátok, osztálytársak keveset olvastak, más érdekelte őket. Őszintén szólva nem becsültem olyan nagyra azt a több ezer könyvet, amit befaltam életem során, mivel úgy gondoltam, ebből én nem sokat tudok felmutatni.

Most rehabilitáltam egykori önmagam. A hangosan dübörgő döbbenés attól keletkezett, hogy szembesültem egykori önmagammal. Csak bámulok, hogyan tudtam én tizenalig évesen ilyen könyveket elolvasni? Mert egy-két könyvet be tudok azonosítani, hogy mikor olvastam, mert hozzátársult még valami élmény, például, mikor a nyári szünet után beszámoltunk a magyar tanároknak, miket olvastunk, és a tanár nem hitte el, hogy igaz, amit mondok. Ezért megmaradt bennem, hogy a Goriot apót 12 évesen olvastam, Zolától 14 évesen, Updike-ot, Steinbecket, Kerouac-ot középiskolában. No, most olvasom ezeket a könyveket újra és fel nem fogom, hogy tudta ezeket egy gyerek egyáltalán végigolvasni? Ha mégis, mit értett meg belőle? De ha csak a töredékét is, az azért csak lódított valamit rajta, nem? Tisztelni kezdtem a kis tini Magdit. Hajlamos vagyok lebecsülni fiatalkori magamat, hiszen az érésem tükrében persze egyre éretlenebbnek, naivabbnak, tudatlanabbnak tűnik fel egykori önmagam. Most azonban rehabilitálom magam, nem kis érettség kellett ilyen könyvek végigolvasásához. Bocsi, Magdikám, jó fej lehettél, ha nem is tudtál róla!

 

Hagyj üzenetet