terepszemlén

terepszemlén

Gerendaház

Nagy meló ez a regényírás. Hiába jelent meg 14 könyvem, ez a regényírás még nagyon újszerű tapasztalás számomra (regényből amúgy is csak ez a harmadik, amit most írok). Csak ámulok, hogyan áll össze. Azt már írtam, hogy mozaikokból állítom össze, rakosgatom, teszem-veszem, zsonglőrködöm össze-vissza, több a szerkesztés, mint az írás. Mert a gondolataim nem követik szépen illedelmesen azt a végső formát, amikor majd ballagnak a sorok, rendbe szedetten, mint a katonák. És hát rohadt nehéz, kőkemény munka. Nekem legalábbis. Másfelől meg izgalmas is. Olyan vonulatok, karakterek sorjáznak elő, amiket nem terveztem, a kutya se hívta őket, de mégis életre kelnek.

Közben voltam terepszemlén több helyen is. Munka ürügyén megengedtem magamnak két kirándulást is, egyik nap Visegrádon voltam a fellegvárban, meg megálltam több helyen is, Tahitótfalunál például, lementem a Dunát bámulni, meg jól megdobálni kővel. Egy másik napon Pilisszentlélekre kirándultam, mert a regény főszereplője gerendaházakat épít, és ott megtekinthettem egy épülő házat, és találkozhattam egy nagy építő cég vezetőjével. Hú, de micsoda hely ez a község, és az odavezető út micsoda gyönyörűség! Esztergom felől cserkésztem be, és nagyon élveztem az utat! Holnap pedig képes vagyok Sopronig elnyargalni, mivel a cég telephelye ott van. Bár munka, de tekinthetem ezeket szép kirándulásoknak is, úgysem megyek nyaralni. (Csak Erdélybe megyek, de az is munka ürügyén lesz.)

És azért, hogy ne csak azt higgyétek, csak munkából áll az életem, megemlítem, hogy igenis egy jó kis kerti partin is voltam, ahol egy rakáson volt mind a négy gyerekem a párjukkal – már amelyiknek van -, és az egyetlen kisunoka.

Hagyj üzenetet