ti gondoltatok a gyilkossá vált nő ártatlan gyerekeire?

Napok óta olvasom a  facebookon ennek a rettenetes gyermekgyilkosságnak a részleteit. Sokan adnak hangot fájdalmuknak, értetlenségüknek, és kifejezik részvétüket és együttérzésüket a család felé. Végül rengeteg ember vad gyűlölködéssel és bosszúállással fordul a gyilkos nő felé, követelve nem csupán a  halálát, de hosszú kínszenvedését.

Bennem is dúlnak az érzelmek, és a kisfiú halálának körülményeit elviselhetőbbé alakítom. Hátulról leütötte egyik férfi, még mielőtt bármit is észrevett volna, és az ájult kisfiút gyilkolták meg. Mert elviselhetetlen a gondolat, hogy rettegett, könyörgött és szenvedett. Csakis úgy történhetett, ahogyan elképzelem, bizonyára a gyilkosokban volt ennyi könyörület, hazudom magamnak, ha már elvették az életét.

Én nem csak Bencére gondolok, és a családjára, hanem a gyilkossá vált nő gyerekeire is. Láttam az iwiw-en, mosolyogva karolja át helyes lányát. Helyesek együtt, a gyilkos is, igenis rokonszenves nő. Ő a börtönben fogja viselni sorsát, de mi lesz a két gyerekével? Milyen sors az, ha olyan anyánk van, aki lemészárolt egy kisfiút? Meddig fognak emiatt szenvedni, nyilván halálukig, de nem csak ők, az utódok is, hiszen ez egy transzgenerációs átok, amelynek következményeit még az unokák, dédunokák is viselni fogják.

Remélem, nem fordultak el tőlük a rokonok, a barátok, az osztálytársak, remélem, hogy segítenek nekik elviselni ezt a szörnyűséget, amely számukra éppolyan felfoghatatlan, mint azok számára, akik gyűlölködéssel a vérét akarják ontani az anyjuknak.

A gyilkosságot a bosszú dühe teremtette meg, hallom a kriminálpszichológust. Mint válási szakértő jól tudom, milyen bosszúálló fantáziák jellemzik a szakításban, válófélben lévő személyeket. Ez, mondhatni tipikus reakció, bár természetesen nem mindenki érez ilyesmit. Nagy a különbség azonban a kényszeres fantáziák világa és a véghezvitt bosszú  jóvátehetetlen valósága közt. Polcz Alaine azt mesélte nekem, hogy a szerelmi téboly olyan erős, hogy egyes országokban enyhítő körülménynek számít egy gyilkosság esetén, ha az féltékenységből, szerelemféltésből történt, így van ez Romániában is.  Ezek a fékezhetetlen indulatokból elkövetett gyilkosságok azonban  hirtelen felindulásból történnek.

Ez a gyilkosság nem hirtelen felindulás következménye volt, amely a társ ellen irányult, hanem egy védtelen gyermek ellen elkövetett, előre kitervelt, kegyetlen tett. Miért? A csalódottság, a keserűség szülte bosszúból. De mi szította ezt a bosszút alapvetően? Fura még kimondani is, pedig igaz: A minden emberben meglévő igény: hogy szeressék. S hogy ezt nem kaphatta meg, mérhetetlen fájdalmában, tehetetlenségében, dühös bosszúállásában embertelen, megengedhetetlen cselekedetre szánta el magát.