tudod, mi az a szomatodráma?

tudod, mi az a szomatodráma?

Matrix

Elolvastam Buda László “Mit üzen a tested? Gyógyító kommunikáció belső világoddal”  című könyvét, és annyira el vagyok ragadtatva tőle, hogy egyből el is mentem Buda egy napos tréningjére, sőt beiratkoztam az ősszel induló szomatodráma trénerképzésre is, hogy elsajátítsam, és elsősorban magamnál, de esetleg a terápiás munkám során is tudjam alkalmazni. Most nem írok erről többet, majd még visszatérek a témához. Addig a neten lehet kutakodni. Haha, azt hitted, majd tőlem megtudod, mi az a szomatodráma, hát nem!

Inkább a rózsákról regélek. Múlt pénteken Dunaföldváron jártam egy felkért előadás ürügyén. Most nem a repcék igéztek meg, hanem a rózsabokrok, persze nem az autópálya mentén, hanem a falvakban. Hát valami csuda, micsoda pompázatosan virágzanak, őrült zabolátlansággal, bőkezűen ontva egy egy bokron a virágokat. Némely kerítés teljesen be volt borítva, mintha vödörszám öntötték volna rá a sárgálló, vöröslő, liluló rózsákat. Ezt nem hagyhatom említés nélkül! 

Most is bőszen hallgattam zenét útközben, és az az érdekes, hogy mit. Pár éve Soma születésnapi partiján annyira vérpezsdítő zene szólt – egy barátja válogatása -, hogy kértem Somát, másoljon már nekem ebből egy CD-t. Ezt meg is tette, és jó darabig azt nyúztam, de aztán elkeveredett. Most megtaláltam, és ezt vittem az útra. Mondhatom, jól szórakoztam, és hangosabb voltam, mint a zene, pedig az is jól fel volt tekerve. És milyen érdekes, hogy most találtam meg a CD-t, mert másnap, szombaton éppen ismét Soma szülinapi kerti partijára voltam hivatalos. Tán nem veszi zokon, ha jó hírét költöm. Ez a csajszi olyan magas szinten műveli a szakácsmesterséget, hogy párját ritkítja. Egyfelől a munka mennyisége, amit egymaga belepakol, az is kétségbe ejti a normál női halandót, mert elbújni támad kedve a saját szerény képességeivel. Vagy hatvanféle étel, mind frissen elkészítve, mi szem szájnak ingere. Ez már önmagában nem semmi. De az ízek! Az ízekről verset lehetne írni, külön költeményt mindegyikről. Ezt most nem teszem, kímélendő az olvasót. Végül még valami. Ez a nő fáradság nyoma nélkül, vidáman mosolyogva tesz-vesz, fogadja a betérőt, felsorol, kínál, tölt, mer, lapátol, mosogat, társalog, törődik, gondoskodik. Nem tudom, miből van ez a csajszi. Így képzelem el őt:

Róla a dedikálásom is eszembe jut, mert sokszor együtt szoktunk dedikálni. (Most azt hiszem nem.) Június 14-én 11-12-ig dedikálok a Vörösmarty téren, a Jaffa Kiadó sátránál. Utána viszont el kell rohannom, úgyhogy sajnos nem tudok ott randizni senkivel, pedig milyen jó lenne lődörögni, beülni egy kávéra rég nem látott barátokkal, ahogy máskor szoktam! Sajnálom ugyan, de jó program vár rám, a Napfogyatkozás Egyesület Juniálisára megyek, ami a tagok számára egy kerti mulatság, bár kicsit munka is, de azért eszem-iszom és lazulás is.

Hagyj üzenetet