vidám kalandjaim az elveszített tárgyaimmal

vidám kalandjaim az elveszített tárgyaimmal

Nekem van egy őrangyalom, aki a talált tárgyak felelőse, és szemben a többi őrangyallal, aki az egyéb jóllétemért felelős, ő maximális erőbedobással dolgozik értem. Bármit elveszítek, minden meglesz, akár több órával később is. Egyszer például 400.000 ft-ot hagytam el, mikor nyaralni vittem négy gyereket és útközben betértünk egy mekibe, és a vécében hagytam a tömött pénztárcát. Az egyik nagy gyerekem kért kölcsön, ezért volt akkora összeg, neki vittem.

Megérkeztünk a kis szállodába Hévízen, és amikor kellett valami kis játékot vásárolnom, nem volt pénztárca. Nagylányom telefonált a mekibe, kiderült, énutánam a vezető helyettes ment be a vécébe, és megtalálta. Nem tette zsebre, várta, hogy jelentkezik a szórakozott elhagyó. Visszaautóztunk vagy 30 kilométert egy nagy csokor virággal, és megkaptuk. De sorolhatnám, egyszerűen nem tudok elveszíteni semmit, mert mindent megtalálok.

Kivéve a szemüvegeimet, azt időről időre elveszítem örökre. Talán mikor már elég karcos, akkor így akarják védeni a szemem, hogy na,  ne cicózz már, ideje másikat csináltatni.

Tegnapelőtt egy régi kedves ismerősömmel találkoztam a Millenárisban. Üldögéltünk az átrium padsorain, majd odébbálltunk, mert nagyon tűzött ránk a nap. Ott felejtettem a telefonomat. Kb. másfél óráig egy kávézóban múlattuk az időt, amikor felfedeztem, hogy nincs telefonom. Az ismerősöm hívogatni kezdte, kicsengett, de nem a táskámban. Visszaballagtam az átriumhoz. A telefonom körül tucatnyi fiatal lebzselt, de a csengő telefonhoz senki nem nyúlt.

Itthon ellelkendeztem a kamasz fiamnak, hogy nekem van egy tárgyaimért felelős őrangyalom, aki kiváló munkás, kivéve, hogy a szemüvegeimre nem vigyáz. Egy frászt van neked őrangyalod, felelte, senkinek nem kell ilyen szar telefon!

Hát így kiábrándított. De nincs vége a történetnek. Másnap, azaz tegnap, mentem a szokásos túrámra az erdőbe. A zsebembe tettem az olvasó szemüvegem, meg a telefonom. A legmeredekebb kaptatón sms-em jött, elő a telefon, a szemüveg, elolvastam, válaszoltam, hogy köszönöm. Megyek tovább, újabb sms, gondoltam, ez bizonyára a köszönömre reagálás, ahhoz nem kell szemüveg, előkotortam csak a telefonom, rápillantottam, igen, egy mosolygó jel, telefon vissza. Csak úgy látszik, már nem csak vak vagyok, hanem süket is, mert a telefonnal együtt kiapplikáltam a zsebemből a szemüveget is, de nem hallottam, hogy koppant a földön. Gyalogolok tovább, egy óra múlva hazaérek, mit látok, nincs szemüveg.
Újabb túra. Végigjártam az egész nagy kört, és megtaláltam a szemüveget.

De milyen állapotban? Egy dömper távolodó hátát láttam, no ő átgázolt a szemüvegemen, és segítségnyújtás nélkül elhajtott. Az üvegek nem törtek el, de a két szára olyan módon csavarodott össze-vissza, hogy szívszorító még nézni is.

Kellene nekem egy külön munkaerő, egy kizárólag a szemüvegekért felelős őrangyal, aki fenékbe rúg, valahányszor próbálnám elhagyni a szemüvegemet.

 

Hagyj üzenetet