Ezek itt randiznak, vajon melyik a lány, melyik a fiú?
Kiégett a konyhában a konyhaszekrény alatti neoncső, és még amikor működött, akkor is alagútsötétség volt esténként a konyhában, mert a falról lelógó lámpa se nem osztott, se nem szorzott, de nem is világított. Elvittem a kitekert fénycsövet az iparcikk boltba, amit imádok. Amikor Solymárra költöztem, ez volt az egyik, amiért rajongani kezdtem. Ismeritek talán azokat a falusi mindenes boltokat, ahol nagyanyánk konyhájára emlékeztető pöttyös pléh bögrék, búzavirágos pléh kancsók vannak, meg söprű, meg szög, meg rigli, meg papíráru, meg villanykörte, meg tejhordó, mint gyerekkoromban, meg minden, ami csak kellhet egy háztartásban. Hát fénycső nem volt. Ezt már nem gyártják, mondták, de azért nézzem meg a villamossági boltban. Miért az is van? Van. Itt és itt, jobbra, balra, előre, és már ott is van. Ott is lettem, ahol is megtudtam, ezt már nem gyártják. Vettem helyette egy teljes egészet, tokostól. A hölgy kicsomagolta, kiszedte belőle a csavarokat, meg a kis akasztókat és tüzetesen elmagyarázta, hányféle módon tehetem fel a falra. Kell hozzá villanyszerelő, kérdeztem aggódva. Á, nem, ha akarom, egyszerűen csak bedugom a konnektorba. De ha akarom, be lehet kötni. Fel kell fúrni, itt a kis tartója, meg a csavarok, így, ni. Mondtam, imádom ezt a Solymárt, mennék csak egy pláza villamossági boltjába, azt sem tudnák, mi van a dobozban, nem hogy elmagyaráznák! Akad-e férfiember odahaza, tette fel az indiszkrét kérdést ekkor. Hát mondom, eltalálta, akad, szó szerint akad, akadozik, vagy akadozva akad, ahogy tetszik neki, mert férfiember még csak lenne, de olyan, aki fúr, meg szerel, hát… de nem baj, ezt én legrosszabb esetben is lerakom a fővő fazekam mellé, vagy akárhova, tökre jó, mobil neoncsövem lesz, és a villásdugót meg belököm a konnektorba, ennyit még én is meg tudok csinálni, nem ügy. (Aztán, ha habot verek a robotgéppel, akkor kihúzom, és azt dugom be, legalább nem látom a sötétben, ahogy telefröcskölöm a csempét.)
Meg is tettem, mikor hazajöttem, lehelyeztem a konyhapultra, és bedugtam. De azért nem voltam teljesen elégedett, mert hát mégis, hogy néz ez ki. Aztán jöttem a facebookra, nem mert függő vagyok, hanem csak mert nem tudok nélküle élni. És akkor olvasom egy jóképű fiatalember üzenetét, hogy tetszem neki, és jó a humora, meg van egy vállalkozása, meg jól főz. No, gondoltam, hú, de jó, megkérdezem, villanyszerelni ugyan tud-e? Helyette azt írtam, viccel, hát én kiírom a születési évemet is, nincs az eltitkolva. Erre visszaírta, hogy azt ő nem figyelte, de ha ennyire öregnek érzem magam, akkor hát persze nem aktuális… gondoltam válaszolok, hogy én ugyan egy cseppet sem érzem magam öregnek, viszont a születési évszámom az ténykérdés, nem érzelem kérdése, de hát nem akartam folytatni ezt a diskurzust.
Néha kapok ilyen levelet, nem gyakran, de előfordul, és mindig fiatalabb, a fene sem érti ezt. De még villanyszerelő soha nem írt. Lehet, hogy akkor bizony elgyengülnének a lábaim, és igent rebegnék, korkülönbség ide, vagy oda.