Zsákmányoltam két remek könyvet a múlt héten. Éppen egy nappal, mielőtt a hó a népesség egyik felének súlyos gondokat, a másik felének beszédtémát és facebook posztolási lehetőséget nyújtott, Tatbányára mentem író-olvasó találkozóra. Előtte még beugrottam a könyvtárba, és megkaparintottam a vadonatújonnan érkező Rowling könyvet. Enyém lett így az első éjszaka joga, és legszívesebben nem Tatabánya felé vettem volna az irányt, hanem hazafelé, hónom alatt a szűzzel. A másik könyv ugyan már több olvasó kezén is végigment, de ettől cseppet sem vesztette el vonzerejét: Ulickaja Vidám temetés című kötetét sikerült előjegyzéssel szintén magamévá tenni. Az író-olvasó találkozó amúgy remekül sikerült, sok jó emberrel találkoztam, és hazafelé csak az enyhe köddel kellett birkóznom, amit szidtam, mert nem tudtam, hogy pár órával később az emberek ugyanezen az úton már úgyszólván az életükért fognak küzdeni a kihűlt autókban rekedve.
No, és azóta kiolvastam mindkét könyvet, ami egész jó tempó, tekintve, hogy a Rowling Átmeneti üresedése majd 600 oldal, és még 160 a Vidám temetés is, és hát nem hanyagoltam el a munkámat sem természetesen. Ulickaját imádom, na! Valaki azt állította, ez a kedvenc könyve tőle, azt azért én nem éreztem, hogy számomra is ez lenne a legjobb – talán egy-két novellája viszi el nálam a pálmát.
De térjünk rá Rowlingra. Bevallom, egyetlen Harry Potter kötetet sem olvastam el. Filmeket láttam a gyerekekkel. Tudtam, hogy nagy csinnadratta van a könyve körül, mert hát mégiscsak nem akárki írta, és mégiscsak kitörés egy skatulyából. Mielőtt a könyvbe belekezdtem volna, megnéztem a neten az olvasói blogolásokat róla, és meglepve láttam, hogy a sárga földig lehúzzák. Ezek után kíváncsi voltam, én vajon hogyan vélekedek róla? Hát én az ellentáborban lengetem a zászlóm, nekem bizony tetszett, és nagyra értékelem ezt a nőt!
Még amiről írni óhajtok, sőt, nem csak óhajtok, hanem írok: Egy zseniális fotókiállítást láttam a minap. Hát csak ámultam. Számomra az növelte az értékét az egekig, hogy az önmagukban is zseniális fotók mellé kifejtő magyarázatokkal szolgáltak. Így aztán szinte megismerkedhettünk a fotókat ábrázoló nőkkel, sorsukkal. Nagyon sokáig is tartott, mire a barátnőmmel végigböngészgettük az összes terem összes képét. Megrázó, megindító, felemelő, lehúzó – szóval nem hagy olyannak, mint ahogyan belődörögtél. Nézd meg, megéri!
Női sorsok a világból. http://centrifuga.blog.hu/2013/03/19/noi_sorsok_a_vilagbol_a_mai_mano_hazban