Nagyon érdekes visszagondolnom arra a tíz évre, amikor a Budapest Hospice Házban gyászcsoportokat vezettünk kedves társammal, Adriennel. Amikor elkezdtük, egyikünk sem gondolta, hogy ezt a szép feladatot abba sem hagyjuk több, mint egy évtizedig! Adrienn a mai napig vezet csoportotokat, én viszont már a stafétabot átadásán munkálkodom.
Hogy lehet, hogy nem hagytuk abba egy év után, három év után, vagy öt év után, vagy hét év után? Mi tartott ott bennünket? Nyilvánvaló, hogy nem csupán az adás, segítés vágya, hiszen ha mi magunk nem kaptunk volna ettől az önkéntes munkától, akkor kiégtünk volna, belefáradunk. Természetesen nagyon sok örömünk volt! A gyászcsoport nem olyan, ahogyan elképzelik sokan, hogy ott csak szomorúság van. Ó, nem, nevetés, humor, öröm is, és persze sírás és szomorkodás is. De a legfontosabb az a nagyon erős összetartó, gyógyító erő, az a kohézió, ami egy ilyen sorstárs csoportban megmutatkozik. Nagyon sokat kaptak a gyászolók egymástól, és tőlünk is, vezetőktől, de mi legalább annyit kaptunk Adriennel! Gazdagabbak, érettebbek lettünk, és egy icipicit jobb emberekké váltunk.
Most én ugyanilyen odaadással csinálom az utódok kiképzését. Szerencsére sokan érzik úgy, hogy ezt a szép munkát örömmel végeznék, és jönnek a Napfogyatkozás Egyesület 4 napos képzésére.
Bár gondolom vágysz a nyári szabadságra, pihenésre már – ahogyan én is -, de lehetséges, hogy kedvet kapsz a csatlakozáshoz az őszi újrakezdés előtt induló két utolsó csoport egyikébe. Félig már megteltek, de jó lenne még mindkét csoportba 2-3 személy. Itt található bővebb infó: http://www.gyaszportal.hu/node/2519
Várlak szeretettel!
Singer Magdi