Sietek megnyugtatni minden engem szerető, értem aggódó embert, akit az előző blogbejegyzésemmel sokkoltam, hogy kutya bajom, teljesen jól vagyok, testileg-lelkileg. A lakásomat ugyan valóban elvesztettem, de az élethez való kedvemet nem, de nem ám!
Köszönöm az együttérzést, aggódást, és a segítő gesztusokat. Kaptam ajánlatokat (házasságit is kettőt-hármat), meg lakhatás lehetőséget is, az ország legkülönbözőbb helyiségeiből. Nagyon jó érzés, fantasztikus! Különben a honlapom látogatottsága ugrásszerűen megugrott, ha ez lenne a célom, ilyen sokkoló blogbejegyzéseket kéne írnom. De eszemben sincs, főleg nem visszaélni az emberek segítő készségével. Még egyszer hálás köszönet mindenkinek, aki csak a legapróbb gesztust tette, akár csak ötletet adott, hogyan lehet kimászni az ilyen devizaalapú kátyúból.
Egyelőre maradok a lakásban, hiszen még nem penderítettek ki, és gyönyörködöm a tavaszban, ami itt különösen szép, hiszen körben hegyek vannak. Többször is ragadom meg a nordic walking botjaimat mostanában, és indulok a kis túrámra.
Ejtem is ezt a lakás témát, inkább a sokkal vidámabb dolgaimról számolok be. Ez itt egy plakát, e hónap 29-én Budakalászon lesz író-olvasó találkozóm a könyvtárban. Kedvenc témám, nagyon lelkesen tudok beszélni arról, mi minden várhat ránk ötvenen túl. (Már úgy értem, azon túl, hogy kiebrudalnak a lakásunkból.) Mindig Polcz Alaine jut eszembe, aki széttárt karokkal lelkendezett, amikor látogattam őt a betegágyánál: Magdi, most kezdődik az életed! És tényleg. De még az író-olvasó találkozó előtt Erdélybe utazom, most vasárnap, egy hetet Sepsiszentgyörgyön leszek, 3 napot pedig Csíkszeredán, és különböző képzéseket tartok, van amit egyedül, van, amit trénertárssal.
Ha még visszalapozok a naptáramban, akkor meg a Kapszli bejegyzést látom, hát erről nem értesítettem senkit, ez szombaton volt, egy 3 órás műhelymunkát tartottam válási krízis témában a Károli Gáspár Egyetemen. Nagy élmény volt, mert főleg fiatalok voltak, de hát őket is érinti a szakítás fájdalma, ha másért nem, mert fájdalmat okoznak annak, akit elhagynak, ettől meg aztán bűntudatuk keletkezik, csakhogy egyik fél se érezze magát jól a bőrében. Persze nem ilyen egyszerű ez az egész, de most itt nem megyek bele a válás lélektanába. Ezek a fiatalok nagy hatással voltak rám, az ember lánya sokat tanul, miközben azzal áltatja magát, hogy ő az, aki tanít.
Most sokáig nem írok, úgy Húsvét táján bukkanok fel ismét, addig is minden jót mindenkinek, de legfőképpen a nekem drukkolóknak!