teszek egy próbát. Mint sokan az országban, én is elvesztettem a lakásomat. Válás, deviza alapú lakáshitel, bedőlés, stb. A részletek nem érdekesek, lényeg, hogy albérletbe kell költöznöm. Nem tudom mikor, pár hónap, fél év, év múlva, de az biztos, hogy mennünk kell. Albérletbe megyek, és már halálomig nem lesz saját otthonom. Én ezt simán el tudom fogadni, hát így jártam, kész. No, de. Az albérlet költségét már nem sikerül ilyen emelkedetten fogadnom, eléggé szorongok, hogy lesz, mint lesz? Nézegetem már jó ideje az albérletek árait, és próbálom kitalálni, hogy termelek ki még havi kb. 70.000 ft-ot? Egy frissen érettségiző gyerkőccel mennék, tehát másfél szoba lenne a vágyott albérlet. Ma az jutott eszembe, nem is biztos, hogy ebben kell gondolkodnom. Hiszen lehetséges, hogy valakinek a házának egyik fele üres, vagy összeköltözött a párjával, és üres a lakása, de nem akarják kiadni, mert ki tudja, ki keveredik oda, csak baj van az ilyen-olyan-amolyan emberekkel… ja, de ha neked kell Magdi, az más! És hátha akkor jutányosan megkaphatom? Mondjuk 40-50.000-ért? (+ rezsi természetesen.) Ezen agyalok most. Voltam az előbb a szokásos kis túrámon a hegyen, és közben megvilágosodtam. És bár nem aktuális még, de nagyon sokat dobna a közérzetemen, ha már most kapnék pár ajánlatot, hogyaszongya: Ó, Magdikám, hát csak rád vártunk, gyere, üres a kégli ezer éve, mikor cuccolsz be? De végül is az sem baj, ha nem kapok ajánlatot, legfeljebb befészkelem magam a fotón szereplő pasi mellé a saját laptopommal. (Lehet, hogy jobb regényeket írnék egy ilyen inspiráló környezetben.)
