Mostanában csakis nehéz olvasmányaim vannak úgy látszik, mert alighogy átrágtam magam Anna Enguist Ellenpont című regényén, máris Barnás Ferenc Másik halál című könyvét kezdtem olvasni, és ma hajnalban be is fejeztem. Hát nem sok ember lesz képes átvergődni ezen a könyvön, ebben biztos vagyok, de szerencsére az Aegon bírálóbizottsága képes volt, mivel ez a könyv lett az Aegon Művészeti Díj nyertese.
Ha egy ilyen remekművet olvasok, persze azonnal érdekelni kezd maga az író is, meg minden más is, ami ide tartozik, kritikák, egyéb művei, stb. Az alábbi filmet találtam, amikor közlik a meglepett és zavarban lévő szerzővel, hogy ő lett a győztes. Jól kitalálták, megszervezték, lefilmezték – köszönet érte!
A könyv főszereplője, aki folyamatosan fejében él, ahol minden van, csak éppen nem béke és harmónia, egy galériában teremőr. Mit ad Isten, a szerző is, odamegy a galériába a stáb felvenni, ahogyan közlik az irodalmi díjról a hírt.
Nem olyan régen nagylányommal újraolvastuk Szabó Magda Ajtó című könyvét. Annyira a hatása alá kerültünk – újfent -, hogy csillapíthatatlan vágy hajtott bennünket, hogy elzarándokoljunk az ajtóhoz. Meg is tettük, ott leskelődtünk befelé a Júlia utca megfelelő házának zárt kapujából, és vizslattuk AZ AJTÓT. A könyv remekmű, érthető, hogy ilyen hatást vált ki. Még Franciaországból is zarándokoltak ide emberek, hogy megpillanthassák a címadó ajtót.
Na, most viszont egy kicsit nehezebb helyzetbe kerültem, mert ugyanezzel a vággyal mennék, és megnézném a teremőrt is, de ő egy élő ember, egyúttal a szerző is, mégsem tekinthetek úgy rá, mint a kiállított képekre. Hát pedig megteszem. Így jár, aki remekművet alkot, vessen magára.