Szépséges délutánom volt tegnap. Először a Belvárosban találkoztam a Napfogyatkozás Egyesület titkárával – egyben barátnőmmel -, akivel először elintéztük a találkozásunk munka részét az OTP-ben, majd beültünk valahova fecserészni, és úgy csinálni, mintha ráérős turisták lennénk mi is, mint az a rengeteg ember, akik élvezettel sétáltak az ínycsiklandozó utcai ételválasztékban bővelkedő Deák Ferenc utcában. Volt valaki mostanában arrafelé? Én egészen elképedtem, bár azt hiszem, most valami rendezvény keretében van ez a vásár, vagy búcsú, vagy mifene.
Szóval eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, aztán én elstartoltam a következő állomásra, mert hát felfűzöm a dolgaimat, amennyire csak lehet, hogy ne kelljen beszaladgálnom nap, mint nap Solymárról a városba. Egy másik barátnőmet látogattam meg, ő egy idős hölgy, 85 éves, és sajnos félévente, évente találkozunk csak, mondanom sem kell, nem az ő hibájából. Én nagyon elégedett voltam, hogy milyen sok időnk van, két teljes óra, mielőtt odébbállok a pár utcával feljebb lévő Trafóba, ő pedig rém elégedetlen volt, hogy milyen nyomorultul kevés időnk van, úgyhogy kitaláltuk, hogy legközelebb elmegyünk kirándulni együtt – mint egyszer régen, amikor átmentünk Komárnoba -, és akkor belelazulhatunk az együttlétbe.
A Trafóban pedig a két előzetes csemege után várt a főétel, vagy desszert, egy egészen rendkívüli előadás, leesett állal, lélegzetvisszafojtva néztem végig. Hogy ne kelljen annyit dolgoznom, idemásolom az ő szövegüket:
“Az ArtMan Egyesület csoportjaiban súlyosan fogyatékos emberek fedezik fel újra és mutatják meg a közönségnek a mindannyiunkban jelen levő teremtő erőt. Az egyesület részeként a Tánceánia Együttes tagjai nehezen beszélő és nehezen mozgó, vagy nem beszélő és nem mozgó társaink, akik mozgás- és táncterápiás módszereken keresztül élik meg kreativitásukat, szublimálják vágyaikat és válnak így teljesebbé.
Az ArtMan Egyesület szakemberei az elmúlt tizenöt évben egyedülálló eredményeket értek el abban, hogy a mozgás- és táncterápia, valamint az előadóművészet legmodernebb irányzatainak gyakorlatait fogyatékosok számára adaptálják. Mindezeken túl Magyarországon eddig ismeretlen mozgásfejlődési iskolák tapasztalatait is beépítik segítő eszköztárukba.
http://trafo.hu/hu-HU/
Bár csak a tegnap délutánomról akartam írni, de ha már itt vagyok és ennyire ritkán méltóztatok írni az életem csip-csup dolgairól, hát a ma délelőttről is beszámolok: a TV2-ben voltam, nem kis ideig, mert miután a válásról beszélgettünk, utána még egy órán keresztül fogadtam a betelefonálók kérdéseit, és megpróbáltam valami bölcs dolgot válaszolni. Még az arcomon a smink, amit olyan nehezen tudok leszedni, nem értem azokat, akik nap, mint nap ilyen erőteljesen sminkelik magukat, hogy van erejük esténként kiszedni magukat alóla? Ennek a mai felvételnek nem tudom a linkjét, de itt egy másik, bár nem tudom, idemásoljam-e, akarom-e magam megmutatni annak is, aki volt olyan szerencsés, hogy nem botlott belém a tévében? Ez egy hosszú, majd fél órás portréműsor az RTL Klubban Barabás Évával. http://rtl.hu/most/cimke/
Legközelebb hamarabb írok, talán beszámolok a holnapi előadásomról, amely a Feldmár Intézetben lesz, az a címe: Már késő újrakezdenem?