recenzió: áldatlan állapot, farkas adrienne

recenzió: áldatlan állapot, farkas adrienne

Áldatlan állapot
FARKAS ADRIENN
Magyar Nemzet

Melyik anyának könnyebb? Annak-e, aki szembeszegül mindennel és mindenkivel, megszüli gyermekét, noha tudva tudja, hogy súlyosan beteg, az élete szenvedés lesz, jó ha hónapok, évek adatnak neki? Vagy annak, aki azt mondja, ez ne! Hordozom inkább egy életen át a halálodra mondott igent, de akkor sem, nem adlak át a szenvedésnek?
Mondhatnánk, hogy erre nincs válasz. Pedig van. Évente, csak Magyarországon sok száz asszonynak kell válaszolni erre a kérdésre. A magzati diagnosztika fejlődésének köszönhetően – többnyire minden kétséget kizáróan – tudni lehet, hogy az anyja méhében fejlődő gyermek egészséges lesz-e vagy sem? És, ha nem, akkor hogyan tovább?

Singer Magdolna Áldatlan állapot című könyvének minden interjúja egy életre adott igen vagy nem története, de úgy mesélteti az anyákat, hogy nem ítélkezik.
Nem azért nem ítél, mert távolságot tart azoktól az asszonyoktól, akik elmesélték neki életük legnehezebb döntésének történetét, hanem azért mert olyan mélységesen velük érez. Annyira szeretetteljes és vigasztaló anélkül, hogy egyszer
is közbeszólna, hogy annak, aki a könyvét elolvassa eszébe sem fog jutni, hogy bárkit gyilkosnak vagy szent mártírnak tartson. Egyszerűen csak asszonyokról van szó, akik szenvedtek a gyermekük szenvedése miatt. Átéltek egy érzést, ami
isi és egyetemes, évezredeken keresztül szent volt, de a csakis a tökéletest imádó társadalom szemében aljasul semmibe vett. Singer Magdolna ma Magyarországon talán a legismertebb, de mindenképpen a legolvasmányosabban publikáló
tanatológiával, vagyis a meghalás tudományával foglalkozó szerző, aki méltó örökébe lép mesterének, Polcz Alaine-nak. Tanulságos az utolsó beszélgetéseiket megörökítő Partitúra című kötet. Megérti belőle az ember, mi is az az asszonyi
bölcsesség. Nem feltétlenül csak az okosság, hanem az élet dolgainak a maguk helyén és értékén való kezelését jelenti. Ez a szemlélet jellemzi Singer Magdolna többi könyvét (A rák jegyében, Együtt lenni, együtt érezni ) Az Áldatlan állapot
előzményének tekinthető az Asszonyok álmában síró babák című kötet, amely szintén magzatukat a várandósság vagy a születés idején elvesztő asszonyok története. Születés és halál. Míg az első kötetben mesélő anyáktól a sors – vagy a
körülmények – vették el a gyermeket, addig az Áldatlan állapotban olyan történeteket olvasunk, ahol a szülőknek kell dönteni: megtartják-e a beteg babát, vagy sem? És ha igen, mennyi műtétet, fájdalmas kezelést kényszerítsenek rá olyan kisemberekre, akik néhány éve még az első felsírást sem érték volna meg? Lesz-e erejük elengedni, ha mégis menni akar?

A könyv zseniális bevezető tanulmánya bár a kényszerű terhesség-megszakítások problémakörét járja körül, mégis egyetemes problémát boncolgat: bárhogy is döntünk, lesz-e erőnk szembenézni a következményeivel? És az orvosoknak? Lehet-e boldogan életre segíteni egy babát, néhány órával egy másik halálba segítése után? A történetek iszonyú tükröt tartanak az egészségügy elé. Minősíthetetlen hangnem, felvilágosításnak a hiánya, szinte
kényszerítik a beteg babák szüleit az abortuszra, helytelen diagnózisok, érzéketlenség, nem egy esetben kifejezett kegyetlenség. Ordítanak az anyával, nem hajlandók megmutatni neki a halott babát, megalázzák. De szerepelnek a könyvben egészen másfajta orvosok is: azok, akik kiállnak a beteg babák élete mellett, akik átölelnek, simogatnak, ágy mellé ülnek és segítséget hoznak a lélek gyógyulása érdekében is. Közülük – és a pszichológusok, szociális munkások közül is – sokan megszólalnak a kötetben, elmondják ők hogy látják, látták ezeket az élethelyzeteket és azt, ami utána jön: a fantom várandósságot, az önértékelési zavarokat, depressziót, elhúzódó gyászt, vagy éppen a sérült gyermek gondozásának embert próbáló feladatát. De embert formáló is lehet egy beteg vendég a háznál. A könyv róluk
is mesél. Alízkáról, akinek az életéért senki sem adott volna egy fabatkát sem, ma egészséges kislányként él. Mátéról és Petiről, akiknek ugyan rövidre szabatott az, amit földi létnek nevezünk, de ezalatt hihetetlenül sok embernek tanították meg, mi az a feltétel nélküli szeretet.

Karácsonykor a világ a Fiú, a Tökéletesség megszületését ünnepli. Aprószentek napján megérdemelnek egy fohászt azok a lelkek is, aki a maguk tökéletlenségével, ha egy egy egész világot nem is, de néhány embert egészen biztosan megváltottak.

Bármelyik történet végére odaillene az egyik kisfiú történtét záró verssor:

Hiába, nincs több haladék,
A csereszerzidés megköttetett,
Üresen maradt ágyacskádba
Megváltónk megszületett.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezár