Elképzeltem, hogyan élne Avilai Szent Teréz, ha a mai modern világban élne? Bizonyára többek között kommunikációt és marketinget tanítana egy egyetemen. Nem egy egyetemen, hanem a saját egyetemén, amit alapított. Most olvastam ki Csányi Vilmos új könyvét: A tökéletesség illata címűt, amelyben Szent Terézről ír. Az Isten őrizze meg Csányi Vilmos jó szokását, hogy etológusként arra vetemedik, hogy könyveket ír, jó ötlet. Persze már nem csupán etológus, hanem író, úgyhogy mit csodálkozom?
Terézen sokkal inkább csodálkozom. Ez a teljesítmény, amit ő produkált az inkvizíció és egyéb nyalánkságok fenyegetettségében és nehézségei közepette, az egy Herkules-féle férfiakból álló erős teamnek is dicséretére válna. 17 női és 15 férfi kolostort alapított a sarutlan karmeliták számára, miután először is megalkotta a koncepcióját annak a fajta szemléletnek, amit képviselt. Kommunikációs mesterműnek tekintik napjainkban egyes leleményes írásait, amelyben igyekszik leírni a saját látásmódját, felfedezéseit, ám az inkvizíció elkerülése érdekében zseniálisan téve ezt, elhitetve, hogy ő egy kis butuska nő, hogyan is tudhatná, mi az igazság. Szép volt, okos, erős, keménykezű, határozott. Például képes volt a semmiből pénzt teremteni a kolostorok létrehozásához. Ezek a Terézek ilyenek. Teréz anyáról is ha valaki olvasott, tudja, hogy olyan volt az a kis törékeny nő, mint egy hadvezér. Nem elég tehát nagy szívvel rendelkezni, jó, ha társulnak hozzá ilyen “világi” személyiségjegyek is.
Most elképzelem Avilai Szent Terézt, amint nem futárokkal küldi leveleit, hanem a számítógépén beírt kérvényeit, utasításait egy gombnyomással elrepíti a célszemélynek, a mobilját a fülére téve jár-kel le-föl a szobájában és intézkedik, a mérhetetlen sok utazásainak eszköze nem szekér, hanem repülőgép – na inkább nem képzelem el, mert akkor nem 32 kolostort alapított volna, hanem milliót, és a fél világ kolostorban élne, még tán én is, ami nem lenne ínyemre.