Tisztára olyan ez az új honlap, mintha új életkezdés lenne. Izgalmas. Mi vár rám? Mit szeretnék? Mintha Szilveszter lenne, amikor az ember lánya fogadkozik, hogy így lesz, meg úgy lesz. Bár én ezt már sok éve nem csinálom.
De most mégis, hát hogy lesz? Az előbb buborékokat fújtam az erkélyen – ez rendes szokásom, az alattam lakók már nem lepődnek meg, amikor felnéznek, és nem egy gyereket látnak, hanem egy nőt –, és ezen tépelődtem. Bámultam a teremtményeimet, ahogy elsuhannak a gyönyörű hegyek vonulata előtt, meg a most különlegesen szép eget a habos-babos felhőkkel, és azon töprengtem, hogy bejövök, és megírom nagy bölcsen az első blogbejegyzést az új honlapomon, ami ezzel a szilveszter-érzéssel kapcsolatos. De hát nem tudom.
Azt tudom, hogy munkás év áll előttem, ezt már most látom, hú, félek is rágondolni, jön az ősz, és jön a sok minden. Egyesületi feladatok, képzések, konferencia szervezés, segítő beszélgetések, regényírás. Mindent nem soroltam ám fel! (Például, hogy közben anyuka is vagyok, és főzök nap, mint nap.) A munkával amúgy nincs gond, mindet szeretem, amikkel foglalkozom, csak azzal, hogy sok van belőlük, és ha sok van, akkor időzavar lehet, és akkor jön a stressz. Hát majd ez lesz a kihívás, hogy mosolyogva vegyem az akadályokat.