elhavazva

elhavazva

Elhavazva

El vagyok havazva. Lenne mit írnom, csak nem érek rá. Fejben néha meg is született egy-egy blogbejegyzés, például, amikor Szekszárdra mentem előadást tartani, és amikor kinéztem a vonatot, nem jelöltem be a kis kockát, hogy “átszállás nélkül” és kétszer is át kellett szállnom, így oda-vissza összesen 6, azaz hat vonaton ültem, és módom volt megismerkedni néhány, a cseh új hullámos filmekből derengő, állomásnak nem nevezhető kalyibával is…

Meg hogy voltam Budakalászon író-olvasó találkozón, és a gyászról beszélni, és nagy meglepetésemre az első munkahelyemről, még kirakatrendező koromból való munkatársam ült az első sorban a családjával…

Meg hogy a 168 óra on-line rádió műsorában meghívott vendégként a születésnapomon voltam, de a másik meghívott vendégnek szintén a születésnapja volt (Dobronay László is október 30-án született, mint én), de ez semmi, az egyik fia is az én fiammal egy napon született. Csak nem akar valamit jelenteni ez a dupla szinkronicitás, talán valami közös feladat vár még ránk?

Szóval, lett volna mit mesélnem, de nem értem rá megírni a kis szösszenetemet. Most sem érek rá, de most ráveszem magam, mert azért mindennek van határa, ez már vészes elhanyagolás kategória, amilyen régen írtam ide.

Tegnap volt a Ridikül Jakupcsek Gabival. Itt van a linkje, a linkben meg én (is).

http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/10/31/18/Ridikul_2013_oktober_31_.aspx

No, róluk akarom mesélni, hogy fantasztikus társaság, nagyon alapos, tisztességes munkát végeznek, előkészítik a beszélgetést, közben is mindenre van gondjuk, egyszóval el voltam/vagyok ragadtatva. Nagyon megbecsülöm az ilyen munkát, és gondoltam, ezt világgá kürtölöm.

No, még a családról is azért, itt volt az összes rengeteg gyerekem köszönteni, meg a tartozékaik, kicsi unokám is. Sokat nevettünk, és ráébredtem, nem nevetek eleget. Nem mintha szomorú lennék, csak a hangos nevetés az azért más, az egy külön ajándék, nem minden percben van benne részünk.

 

 

Hagyj üzenetet